A Békésvármegyei Régészeti és Művelődéstörténelmi Társulat évkönyve I. kötet (Békéscsaba-Gyula, 2010)

Szatmári Imre: A Munkácsy Mihály Múzeum története (1899-2009)

Az intézmény költségvetése a korábbi évtizedekhez viszonyítva sokkal kedvezőbben alakult, de a többi, azonos nagyságrendű és szerepkörű vidéki város múzeumának költségvetésétől mégis lényegesen alacsonyabb volt. Ez pedig a szakmai munka (pl. gyűjteménygyarapítás, kiadványok megjelentetése) teljesítményére kezdettől fogva rányomta bélyegét. Békéscsaba megyeszékhelyi besorolása, a múzeummal szemben ennek következtében támasztott megváltozott feladatellátás követelménye nagymértékben előmozdította ugyanakkor azt, hogy a „Közművelődés Háza” kizárólag múzeumi célokat szolgáljon. Kiköltöztették tehát az épületből még a könyvtárat is, s a felszabaduló terek birtokbavétele által lehetővé vált az alagsorban, nedves körülmények között tárolt anyag kedvezőbb elhelyezése, a kiállítások és a raktárak elkülönítése.

A központi egységes nyilvántartási követelményeknek köszönhető, hogy mindjárt az 1950-es évek elején elvégezték a teljes gyűjtemény revízióját, és elkezdődött a tételes leltározás is - előbb egy közös leltárkönyvben, 1952 után viszont szakáganként, gyűjteményenként külön- külön.

1951 -ben meghatározták a múzeum gyűjtőterületét és gyűjtőköreit is: az előbbi a megye nagyobbik részére terjedt ki, az utóbbiak között pedig részletesen felsorolták a kiemelt kutatásra kijelölt témaköröket. A természettudomány témaköre lett a Körösök vidékének természeti képe, a régészeté különösen az alföldi neolitikum, a néprajzé a szlovákság hagyatékán kívül a gazdálkodás, bútorzat, kismesterségek, a képzőművészeté pedig a magyar képtár, különös tekintettel a helyi képzőművészekre, valamint a Munkácsy-ereklyék gyűjtése és egy állandó emlékkiállítás működtetése. A múzeum ezenkívül műemlékvédelmi központként is működött, s szintén feladata volt Békéscsaba történetének a kutatása. A nyilvántartás terén elért előrelépések mellett az 1950-es években jelentős gyarapodást is elkönyvelhetett mindegyik gyűjtemény: a régészeti tárgyak száma 2000-ről csaknem 13 ezerre, a természettudományi anyag 350-ről 1110-re, a néprajzi gyűjtemény mennyisége 980-ról közel 3000-re, a képzőművészeti alkotások darabszáma pedig 165-ről 204-re növekedett.

1952-ben nyitották meg a múzeum első két új állandó kiállítását. Az elsőt Tábori György rendezte, s szlovák bútorokból, szőttesekből és háziipari eszközökből állt, a másik pedig Békés megye természeti értékeit, állat- és növényvilágát mutatta be. Az évtized közepén Szelesi Zoltán szegedi művészettörténész közreműködésével újították meg a Mun- kácsy-emlékszobát, Kovalovszki Júlia pedig László Gyula professzor segítségével berendezte a Békés megye története az őskortól a XVI. századig címet viselő új, állandó régészeti kiállítást.

Ennek a korszaknak érdekes epizódja - amit eddig a történeti feldolgozások csak részben érinthettek, s ami Tábori György elbeszéléséből

36