A Békésvármegyei Régészeti és Művelődéstörténelmi Társulat évkönyve I. kötet (Békéscsaba-Gyula, 2010)
Martyin Emília: A gyulai Erkel Ferenc Múzeum
vezette az intézményt kilenc éven át. Az új épület nagytermében a kiállítás, két kisebb termében pedig a könyvtár, illetőleg az iroda kapott helyet. Az ünnepélyes megnyitóra 1895. szeptember 29-én került sor. Az 1890-es évek végén Scherer Benedek, Csausz Lajos, Dobay János, Denhof Antal, Schwartz Géza és Domonkos János vett részt az anyag rendezésében és nyilvántartásában, segítve ezzel a múzeumőr munkáját. Az új épület átadása és a millenniumi év ünnepségei újra ráirányították a figyelmet a múzeumban zajló munkára, az intézményben őrzött értékekre. Domonkos János tanár, aki korábban ásatásokra járt és előadásokat is tartott a múzeumban, már egy rendezett intézményt vett át. Az összes múzeumi tárgy be volt leltározva, a vallás- és közoktatásügyi minisztérium pedig állami felügyelet alá vette, és államsegéllyel támogatta az intézményt. Domonkost főként a régészet érdekelte, ásatásokat végzett Gyulavarsándon, Szeregyházán, Ajtósfalván, Pósteleken és Endrő- dön. Ezért érdekes, hogy éppen ő vetette fel a múzeumi gyűjtemények néprajzi anyaggal történő bővítését, nevezetesen javasolta magyar, német és román szoba berendezését és bemutatását a megyei múzeum kiállításában. Az ötlet nem valósult meg, annak ellenére, hogy egy néprajzi anyagért felelős segédőrt is kineveztek Gróh Béla gimnáziumi rajztanár személyében. Ebben az időszakban merült fel először a gyulai vár múzeummá alakításának ötlete. Domonkos János kérte ugyan Almásy Dénes gróf hozzájárulását, de a terv nem valósult meg, mivel a romos vár nem volt megfelelő épület a múzeumi gyűjtemények számára. Domonkos 1909. évi nyugdíjba vonulása után újra hanyatlásnak indult a múzeumügy, mivel Domonkos a nyugdíj mellett, megélhetési okokból sokfajta munkát vállalt, s emellett továbbra is ő maradt a múzeum igazgatója. A helyzetet súlyosbította a múzeumügyet felvállaló és támogató Göndöcs Benedek és Oláh György halála, Karácsonyi János és Zsilinszky Mihály Gyuláról való eltávozása, valamint a fenntartó Egyesület hanyatlása. Domonkos többször, 1914-ben és 1919-ben is kérte, hogy az intézményt vegye át Gyula városa, de a háborús körülmények miatt a történelmi helyzet erre nem volt alkalmas. Pedig Domonkos egy mai szemmel is modemnek tekinthető múzeum képét vázolta fel. Felismerte, hogy a múzeumban a kiállítóhely mellett raktárakra is szükség van; a műtárgyak állapotának konzerválása, javítása érdekében szükséges egy preparáló és impregnáló helyiség; műtárgyvédelmi szempontból fontos a múzeumi tárgyak fotózása; célszerű katalógus elkészítése, továbbá elengedhetetlen, hogy a múzeum népművelői feladatokat lásson el. Gyakorlatilag a múzeum minden ma is létező funkcióját megfogalmazta pontosan egy évszázaddal ezelőtt. Bár Domonkos világosan látta, milyennek kellene lennie egy korszerű múzeumnak, a tervekből nem valósíthatott meg semmit. 142