A Békésvármegyei Régészeti és Művelődéstörténelmi Társulat évkönyve I. kötet (Békéscsaba-Gyula, 2010)
Aurel Chiriac: A Bihar megyei és Nagyváradi Történeti és Régészeti Múzeum Társulattól a Körösvidéki Múzeumig
A második világháború után, 1947-től a múzeum egy kollektíva vezetése alá került, amelynek igazgatója Solomon Ştirbu történész, a Nemzeti Néppárt tagja lett. Ő aktívan vett részt egy új báziskiállítás megszervezésében, amely 1947. november 7-én nyílt meg a nyilvánosság előtt. A történész nem maradt sokáig Nagyváradon, 1948 nyarától Vlad Spoială került az intézmény élére, a Körösvidéki Múzeum létrehozásának éveiben pedig prof. Virgil Giurcă vette át a helyét. 1948 után az államjelentős összegeket utalt ki beszerzésekre, amely által a gyűjtemény érezhetően gazdagodott. Az előző, 1913-ban készült leltár után 1951 -ben leltározták ismét a múzeum gyűjteményét. 1953. március 25-én megkezdődött a múzeum teljes gyűjteményi anyagának újbóli leltározása. Az intézmény akkori elnevezése „Petőfi-Bálcescu” Regionális Múzeum volt, amely két osztályból, a történeti-régészeti és a természettudományi szekcióból állt. A történeti osztály részleges gazdagítására 1958- ban és 1961-1963 között került sor, amikor a legfrissebb ásatásokból származó műtárgyakat egy akkoriban új múzeumtechnikai formában állították ki. 1964. december 15-én megkezdte működését az Etnográfiai és Művészeti Osztály, amely 1966-ig működött, amikor a szekciók külön szervezték meg feladatkörüket. Ezek gyűjteményei jelentősebben gazdagodtak a román népművészet reprezentatív műtárgyaival, amelyekből kevesebb volt az 1896-ban megalakult gyűjteményekben. A muzeológusok figyelmet szenteltek arra is, hogy magyar, szlovák stb. népművészeti tárgyakkal, valamint román és kortárs reprezentatív művészeti alkotásokkal gazdagítsák a gyűjteményeket (1. táblázat). A múzeum műtárgyak beszerzésére vonatkozó politikája befolyásolta ezen műtárgyak számának növekedését, de a változatosságát is. Főként arra gondolunk, hogy nyitottak lettek a régió sajátos gyűjteményeinek megőrzésére, amely magával hozta a kiállításra és raktározásra alkalmas hely megjelölését. Felvetették azt a gondolatot, hogy a múzeum városi jellege változzon át regionálissá - Körös-régióvá, később pedig a három Körös régiójává és a Kraszna-Berettyó környékévé, s ez egy székházban tevékenykedjen. Erre a célra a régi székház melletti impozáns barokk palotát választották ki, amely a nagyváradi római katolikus püspökség székhelyeként működött. Az épület 1762-1777 között épült Franz Anton Hillebrandt osztrák építész tervei alapján. Az 1960-as években rendkívül leromlott állapotban állt, viszont olyan épület volt, amely optimális lehetett kiállítóhely és raktárak kialakítására. Ez úgy valósulhatott meg, hogy 1964- től a román állam örökös használatra átadta az épület belső terét azzal a pontosítással, hogy a római katolikus püspökség marad az épület tulajdonosa. Az 1965-ös év környékén megkezdődött a gyűjtemények jelentős bővítése adományokkal, beszerzésekkel, más intézményektől való 113
