A Békésvármegyei Régészeti és Művelődéstörténelmi Társulat évkönyve I. kötet (Békéscsaba-Gyula, 2010)

Aurel Chiriac: A Bihar megyei és Nagyváradi Történeti és Régészeti Múzeum Társulattól a Körösvidéki Múzeumig

hogy az összegyűjtött tárgyakból „megvalósuljon önálló épületben egy a nagyközönség számára látogatható állandó kiállítás”. Bihar megye pre- fektúrája két termet bocsátott a társaság rendelkezésére akkori székházában saját gyűjteményének elhelyezésére és egy kiállítás megszervezésére a már összegyűjtött anyagból. Röviddel ezután megnyílt az első tárlat (1872. december 24 - 1873. január 24.), amely rendkívül sikeresnek bizonyult a 300 látogató érdeklődésének köszönhetően. A Társulat egy szakmai lapot is kiadott Régészeti és Történelmi Közlemények címmel, melynek első száma 1875.április 1-j én jelent meg (sajnos a kiadvány egy év múlva megszűnt). A gyűjtemény egy részével részt vettek az 1876-os Budapesti Nemzetközi Archeológiái és Anatómiai Kongresszus alkalmából megrendezett régészeti kiállításon is. 1878 tavaszán Rómer Flóris egy másik, „valódi országos jelentőségű” kiállítást szervezett a két teremben, amelynek sikeréhez hozzájárult több erdélyi társaság is, mint pl. a Transzilvániai Múzeumi Társaság, amely 101 archeológiái műtárgyat vagy a Temesvári Archeológiái és Történeti Társaság, amely 13 darab művészeti tárgyat küldött. 1879-től a Társaság tevékenységét veszélyeztette, hogy a hatóságok megvonták a bérleti támogatásukat. A folyamatos közbenjárásnak köszönhetően a Gazdasági Társaság felajánlott egy helyiséget a város szélén, amelyben a 4737 darabos gyűjtemény hat éven keresztül kapott helyet. 1885-ben a Társaság egy új kiállítást szervezett a Moscovei utcán lévő épület két termében, majd 1886. június 14-én még egyet a prefektúra nagytermében, ahol több mint 2000 darab műtárgyat láthatott a közönség. Ez alkalomból kiállításvezetőt is kiadtak a kiállított műtárgyakról. A bihari kultúra jeles személyiségeiből (Iosif Vulcan vagy Bunyitay Vincze) álló új vezetőség erőfeszítéseinek köszönhetően a Társaság működése fellendült. Az 1888-as ülésen bejelentették, hogy a Frater család archívumát átengedték a Társaságnak azzal a céllal, hogy elérhető legyen a kutatók számára. így 1888. december 28-tól a Társaság megtette a szükséges lépéseket egy épület megszerzéséhez, saját tárgyainak kiállításához, ezért területi igényét bejelentette a prefektúrának. Bár a település vezetése nemet mondott a kérésre, Ipolyi Stummer Arnold (1823-1886) bihari római katolikus püspök - kifinomult ízlésű, főként vallási jellegű művészeti tárgyak gyűjtője - végakaratában a városra hagyta gyűjteményét azzal a feltétellel, hogy Nagyvárad vezetősége vállalja egy múzeumépület megépítését ezen tárgyak megőrzése céljából. Utóda, Schlauch Lőrincz a Múzeum utca 4. szám alatti telket adományozta a nagyváradi barokk épületegyüttes közelében (Kanonok sor, Római Katolikus Katedrális, Püspöki Palota). Nagyvárad lakosságának és a megye anyagi hozzájárulásának köszönhetően 1890-ben összegyűlt a szükséges összeg a múzeum megépítéséhez. Ifjabb Rimanóczy Kálmán építész fejezte be az építési terveket, és építtette fel az új múzeumot.

105