Cs. Szabó István: Református temetés, temetők, sírjelek a Körösök és a Berettyó vidékén (Békéscsaba, Békés Megyei Múzeumok Igazgatósága, 2008)

Összefoglalás

megjelölést; szóbeszédben viszont több alkalommal hallottam a. „sírverem" kifejezést más településeken is. A közös sírásáshoz „nem kellett hívogatni" az embereket, önként jöttek, „tisztességből", férfiemberhez többen, női renden lévőhöz kevesebben. Számuk 20-120 fő között változhatott, melyet a családtagok évtizedek múlva is „nyilvántartottak", mivel a sírásók létszáma „tiszteletadásnak" bizonyult az elhunyt emberi mivolta, társadalomban elfoglalt helye iránt. Ugyanők végezték el a „sírbehúzók", a. „lapátos emberek" feladatát is. Tiszteletadásnak számított továbbá a lovak kölcsönadása a „gyászkocsiba" - a lovas gazdinak szintúgy, mint a kölcsönkérő családnak. A sírásók kint a temetőben ételt-italt kaptak: kenyeret, szalonnát, pálinkát, bort; „kínálták őket", „illett megittasodni". Jókedvükben „avas csontokkal dobálóztak", de azután a szokott rend szerint a csontokat az „új sírban" egy csomóba tették „valamék sarokba", vagy egy kis gödröt ástak nekik, s abba helyezték el azokat. Az „üdősebb férfiak mindig rendet tartottak". Egy sírhelybe oldalkamrákat, „padmalyokat" ástak - a sír két hosszanti, két rövidebbik oldalába, de mélyítéssel a fenékrészen is. Rátemetésekkel így tudtak akár 6-8 tetemet egy 2x2 öles sírhelybe elhantolni. Sorba temetkeztek, nem volt előre megváltott sírhely; minden egyháztagnak, aki a „párbírt", illetve „ágybírt" (a kapitalizmusban már egyházi adó) megfizette, ingyenes sírhely járt. A sírsorokat mégis igyekeztek „úgy alakítani", hogy a nagy családok egymás mögé, mellé vagy egy sírhelybe kerüljenek. Erről tanúskodnak a temetők ún. „régi szektorai". A „kereszteletlenül elhalt", „idétlen" (azaz időtlen) csecsemőket „beletemették" a nagyszülők, dédszülők sírjaiba. Ugyanígy jártak el a pár hónapos korban elhunyt gyermekekkel is. A padmalyásást befolyásolták az időjárási és talajviszonyok; a sírokat a temetés előtt való napon, a padmalyt a temetés napjának reggelén ásták ki. Szívósan ragaszkodtak a padmalyásáshoz, egészen addig, míg az újabb temetkezési rendszabályok megtiltották azt. A sírsorok tájolása észak-déli, a síroké nyugat-keleti