Cs. Szabó István: Református temetés, temetők, sírjelek a Körösök és a Berettyó vidékén (Békéscsaba, Békés Megyei Múzeumok Igazgatósága, 2008)

Összefoglalás

tudnak; „ujabban begyött a koszoruállvány a sírokra" (34. kép).

80 Vésztőn még lehet látni újonnan „adott, hegyes vígüre faragott, feketére festett lábtúl való fát, síronkint két darabot". A „fütül való fák is feketíre vannak festve". A 2 m hosszú, 10-15 cm átmérőjű „lábtúl való fák" kb. fele része a föld alatt található (35-37, 59-60. kép).

81 Zsadányban is „fűtűl való fát", valamint két darab „lábtúl való fát" állítanak.

82 Zsákán korábban szintén két darab „lábtúl való fa" létezett, manapság (1985) azonban csupán egy „lábfát" adnak. A „koszorúállvány" viszont nagyon elterjedt a fejfával - régi elnevezése itt is „fűtűl való fa" -, melyet a lábfával együtt feketére festenek

83 ( 38. kép). ÖSSZEFOGLALÁS Összefoglalva először a sírásás szokásrendje körül tapasztaltakat, úgy látom, hogy míg az ún. „polgárosultabb" településeken - ahonnan nagyobb mértékű törzslakosság-elvándorlás is történt az elmúlt évtizedek folyamán - a nagy létszámú résztvevővel történő közös sírásás, sírbehúzás az 1980-as évek elejére szinte teljesen elmaradt, addig a zártabb közösségekben élő békési, bihari Sárrét településein napjainkig (1985) gyakorolt szokás. A közösségi sírásás és a halott eltakarítása körüli teendők köréből több más mozzanat elmaradását jelentősen befolyásolták a világi hatóságok által adminisztratív úton bevezetett tiltó intézkedések (lásd háztól való temetés; templomban, templom előtt történő ravatalozás; gyászkocsival való megállás; „aknasírkötelezettség" stb.). A kiásott objektum megnevezése: „sír, sírgödör"; Túrkevén találtam XVIII. század végi iratokban „verem" 80 Guthy Gábor református lelkipásztor közlése, Túrkeve. 81 Cs. Szabó István megfigyelése és Juhász Sándor református lelkipásztor közlése, Vésztő. 82 Cs, Szabó István megfigyelése. 83 Jordán Sándor közlése, Zsáka.