Cs. Szabó István: Református temetés, temetők, sírjelek a Körösök és a Berettyó vidékén (Békéscsaba, Békés Megyei Múzeumok Igazgatósága, 2008)

Sírjelek

A faragás menete az alábbi lépésekből állt: legelőször a mester faragófejszével lenagyolta a fát, majd kirajzolta a formát, utána azt fűrésszel levágta, a szemöldökrészt is bevágta a megfelelő helyen, majd ácsbárddal, ácsszekercével tovább faragta, és végül gyaluval finomított rajta egy kicsit. A fiatalok fejfáját még a háború előtt kékre festették, de mostmár mindenkiét egyöntetűen feketére színezik. Festés után „jött a cifrdzds, az írás kivésése, majd cirkalmazóval (körzővel - Cs. Sz. I. megjegyzése) fejfavirág bekarcolása vagy betüvésővel mélyítése". A fejfát rokonoknak ingyen, másoknak bizonyos mennyiségű terményért készítették el (9-10. kép; 11. kép 1-3; 44-47. kép). Az 1920-as években még volt a sírok végébe téve két darab „lábtúl való fa" (11. kép 4) - 10 cm átmérőjű, 2 m hosszú akác dorongfa -, amely csak úgy „héjastól" volt leszabva. Az öregek szerint 1900 előtt „lehajazták

71

\ a vígit hegyesre faragták, feketére festették". Az egyik ácsmester lebeszélte a megrendelőket: „Jöttek hogyhát majd lábtúl való fa is kéne, mondok osztán nekik: hagyják mán azt a lábtúl való fát, ugy is tudjuk, hogy két lába vót a halottnak"

7

\ Gyulaváriban az 1940-es évek végére elmaradt a fejfaállítás (17. kép 1-4). Komádiban az 1980-as években is őrizték a fejfaállítás szokását, melyhez a tsz adott fát, s a bognárműhelyben készítették az egy darab lábfával együtt. Körösladányban, Köröstarcsán (17. kép 5-8; 48-49. kép) és Mezőberényben minden úgy zajlott le, ahogy Gyomán. Mezőberényben a két darab „lábtól való fán" vitték a koporsót a sírhoz. A fejfát (18. kép 1-3) a gyászkocsin hozták ki a temetőbe, amelynek színe a fiatal elhunytak esetében kék, az időseknél fekete volt. Mezőtúron is hasonlóképpen zajlott le minden a fejfaállítás körül, mint a közeli Gyomán, Lehajaz — Eltávolítja a fa héját, kérgét. Szabó Istvánné és Baráth József közlése, Gyoma.