Cs. Szabó István: Református temetés, temetők, sírjelek a Körösök és a Berettyó vidékén (Békéscsaba, Békés Megyei Múzeumok Igazgatósága, 2008)
Sírjelek
tegyetek síromhoz." 52 (Nota bene! Ez a rossz szokás még 1986-ban is gyakorlatban volt.) 1936-ban Zsadányban még két nagy időt megért atyafi élt (mindketten 80-90 esztendős parasztemberek), akik tudták, hogy „...a fütűl való fa és a láhtúl való fa tulaj donkípp en a lelket és a testet ábrázolja, máma (1961-ben - Cs. Sz. I. megjegyzése) mán, aki még így csinálja is, nem ismeri az értelmit, de öntudatlanul cselekszi, ahogy apjátúl, nagyapjátúl látta".'' 1 ' Ezek a fejfák sokszor azért szépek, mert anyagszerűségükben egyszerűek, csakúgy, mint ahogy a magyar parasztságunk előtt a halál ténye és törvényszerűsége is az volt. Néha három-négy fejfa áll szorosan egymás mellett, amelyek megható kifejezései a családi közösség síron túl is érvényre jutó erejének. Különlegességnek számít az a temető, ahol kivétel nélkül azonos formájú vagy legalább egymáshoz hasonló fejfák találhatók, sőt, néha meghökkentő formákat hozott létre a változatosságra törekvő emberi igyekezet. Takács Béla a fejfákról írott munkáját így folytatja: „temetőink igazi szépsége ott mutatkozik meg lenyűgöző erejével, teljes nagyságában, ahol a fejfák egyformák". Szerinte a „lábtúl való fák" alkalmazása Erdélyből származott át a Tiszántúlra - véleményét Györffy István dél-bihari kutatásainak eredményére alapozza. Nóvák László Ferenc hívta fel a figyelmemet arra, hogy a „lábfaállítás" általános jelenségnek tekinthető, ugyanis a lábfák megtalálhatók a Kárpát-medencében másutt is (pl. Kalotaszegen, a Tisza középső, bal parti folyásvidékén, Zemplénben, Abaújban, elvétve a Dunántúlon), s a koporsó kézi szállításával áll kapcsolatban. Takács Béla szerint a fejfák „homlokán" alkalmazott „szomorúfűz" díszítő elemen kívül nincsen más, amelynek ennyi változata volna. Véleménye szerint ez a motívum a XIX. század elején a biedermeier stílus elterjedésével egy időben került a fejfákra. A tulipán megelőzte a szomorúfűz 52 KIS 1992, 106, 201. p. 53 K. NAGY 1986, 160-161. p.
