Sz. Kürti Katalin: Munkácsy Mihály élete és kultusza (Békéscsaba. - Békéscsaba, Békés Megyei Múzeumok Igazgatósága, 2004)

Munkácsy Mihály élete és kultusza

Sajnos a festő nem gondolt művei jövőjére, egyetlen képét sem adományozta hazájának. Már 1881-től állt a Nemzeti Múzeum Munkácsy Terme, ezt kellett volna kiegészítenie. Nyilván megtette volna, de nem gondolhatott ötvenegynéhány évesen korai betegségére, 1896-tól pedig már nem volt döntésképes. A magyar állam öt képét vásárolta meg 1896-1899 között. A Honfoglalást magas áron vették át Munkácsytól, ugyanez mondható annak nagy vázlatáról, amelyért Szeged városa 25 000 forintot adott (ezt egészítette ki Cécile a nagy szénrajzvázlattal). Békéscsaba érdekeit a festő rokona, Zsilinszky Mihály minisztériumi államtitkár képviselte. Neki ígért meg egy festményt Munkácsyné, amely később jutott el a múzeumot építő városba. Rontotta a múzeumi gyűjtés esélyeit, hogy Cécile 1898-ban, még Munkácsy életében elárvereztette a palota értékeit. Az ő és Malonyay kézírásos bejegyzéseiből megtudjuk, hogy a legtöbb Munkácsy-festményt Kleinberger Ferenc vásárolta meg, aki 3000 frankot fizetett egy Afoz^rí-tanulmányért, 960-at egy kis Alvó T-zó'-tanulmányért. Vevő volt Sedelmeyer is, valamint a Bernheim Kiadó, Georges Petit, Malonyay Dezső, Odry Lehel. A hagyaték tekintélyes részét alkotó korabeli fényképek és relikviák az özvegynél maradtak. Cécile bérbe adta a párizsi palotát, Colpachon élt, 1906-tól tért csak vissza egy kisebb lakásba. A temetés után úgy nyilatkozott régi ismerőseinek, hogy Magyarországnak szánja a relikviákat és a festészeti hagyaték pár darabját. Még 1899-ben átadta az Árvízi jelenetet a Nemzeti Múzeumnak (ugyanekkor Liszt Ferenc című művét Orosdy Fülöptől szerezte meg az intézmény ajándékként). Cécile 1900-ban több művet eladott, éppúgy, mint Odry Lehel, Malonyay Dezső, Almássy Tasziló, Kari Sedelmeyer. Türr István ekkor ajándékozta a Nemzeti Múzeumnak a róla 1894-ben készült portrét. 1904ben egy 32 darabból álló festménygyűjteményt vett át a magyar állam az özvegytől 210 000 korona értékben, amelynek egy részét életjáradékként fizette. Munkácsyné ajándékba adott át egy 100 000 korona értékű festészeti anyagot, amelyet a megnyíló Szépművészeti Múzeum helyezett el. Ekkor volt a Munkácsy-művek értéke a mélyponton: az 1905-ös Forbesféle árverésen el sem keltek. 1910 körül új szelek fújtak Európában, felbolygatták a magyar közvéleményt. Rómában külön teremben mutatták be a Krisztus Pilátus előtt vázlatait, a berlini Sezessionban nagy sikerrel állították ki tájképeit, és Sedelmeyer megjelentette Munkácsyról írott könyvét (1914). Itthon megjelent Móricz Zsigmond népszerű könyvecskéje és Feleky Géza