Sz. Kürti Katalin: Munkácsy Mihály élete és kultusza (Békéscsaba. - Békéscsaba, Békés Megyei Múzeumok Igazgatósága, 2004)

Munkácsy Mihály élete és kultusza

érzékeny kismonográfiája. 191 l-ben végre felavatták Budapesten Munkácsy síremlékét, Teles Ede művét. Avatóbeszédet Prohászka Ottokár püspök mondott, melyben mint a vallásos képek festőjét méltatta Munkácsyt. Ekkor merült fel annak igénye, hogy mindhárom Krisztus-kép kerüljön haza. Ernst Lajos és Lázár Béla két újságírót bízott meg, hogy tárgyaljanak John Wanamakerrel a két Krisztus-kép átengedéséről. Pásztor Árpád 1913 őszén kereste fel az idős milliomost, aki beszélt a festővel kapcsolatos élményeiről, majd úgy nyilatkozott, hogy átadja a képeket, ha a magyar állam kéri. Ugyanekkor járt a jellegzetes kvéker városban (ahol húszezer magyar élt!) Reményi József, aki részletes leírást közölt a „Munkácsy room"-ról. A két újságíró véleménye, cikkei után az Ernst Múzeum újabb akcióba kezdett: az angol-amerikai konzorciumtól átvette az Ecce Homot, és nagyszabású emlékkiállítást rendezett Munkácsy Pestre kerülése, pályakezdése 50. évfordulóján. 1914. március 19-én nyílt meg a tárlat dr. Csernoch János hercegprímás védnöksége alatt. Már ez a tény sok mindent elárult: jelentős szerephez jutott a Krisztus-téma, ezen belül is a tizennyolc év után ismét látható Ecce Homo, amelynek katalógusban feltüntetett ára, értéke háromszázezer korona volt. Ellentmondásos volt a festmény 1914-es fogadtatása. A magyar közvéleményt felkavarta a mű hazakerülése és a végleges ittmaradás lehetősége. A Fővárosi Múzeumban vagy a Rezső térre tervezett ún. Ferenc József templomban kívánták elhelyezni a hatalmas képet. A képzőművészeti bizottság és a közgyűlés tagjai támogatták ugyan a feléledő kultuszt, de a háború kezdetén egyéb súlyos gondokkal küszködtek, így elaludt az ügy. Ebben a reménytelen helyzetben tűnt fel Déri Frigyes, az ismert bécsi selyemgyáros és kereskedelmi tanácsos, aki nagylelkűen már előzőleg is több művet ajándékozott magyar múzeumoknak. Érdeklődése a tízes évek elején fordult Munkácsy felé, amikor Szemere Miklós gyűjteményéből megvásárolta a Búsuló betyárt (1865), majd az Egy fiatal luxemburgi nő portréját (1885). Az 1913. évi Pisko-féle aukción, Bécsben, 15 000 koronát adott a Golgota nagyméretű színvázlatáért. Érthető, hogy mindent megtett az Ecce Homoért is. Valószínűleg sikerült lealkudnia az összeget 76 000 koronára, és az üzlet 1916-ban létrejött. Bécsbe szállíttatta a nagy képet, ott őrizte 1924-ben bekövetkezett haláláig. Az 1920-as években ez a nem várt esemény juttatott szerepet Debrecennek, amelynek kevés köze volt Munkácsyhoz. (Csak 1868 szeptemberében töltött itt pár napot, és lerajzolta az országos dalársátrat.) 1920-ban a város megkapta Déri Frigyes