Sz. Kürti Katalin: Munkácsy Mihály élete és kultusza (Békéscsaba. - Békéscsaba, Békés Megyei Múzeumok Igazgatósága, 2004)

Munkácsy Mihály élete és kultusza

Ott lévő művei sorát portrékkal gyarapította, amelyeket 1886 decemberében festett New Yorkban és Philadelphiában, majd 1887-1894 között Párizsban. 1887-ben megérkezett New Yorkba a Golgota is, amelyet a Krisztus Pilátus e/oíí-tel együtt John Wanamaker vásárolt meg. A Golgotával együtt kiküldött Mozart halála című festményt R. Alger detroiti milliomos vette meg. E mű párizsi bukása hozott fordulatot Munkácsy pályafutásában. A műtermi bemutatón zenekart helyeztek el a festmény mögött, amit a kritikusok nem díjaztak. A kedvezőtlen fogadtatásban szerepet játszott már az új festők, az impresszionisták győzelme, az ízlés változása is. Műveinek magas színvonala és ára, Kari Sedelmeyerrel kötött szerződése 1888-ig anyagi biztonságot jelentett a festőnek. Felesége nagyravágyása révén a párizsi társasági élet középpontjába kerültek. Híres a Monceau-park melletti Munkácsy-palota, amelynek művészestélyein néha Rubens-jelmezben fogadta a vendégeket: a közélet és a művészet jeleseit. Arisztokraták, írók, festők jártak hozzá: ifjabb Dumas, Ch. Gounod, G. Doré, J. Breton, M. Antokolszkij, a magyar Liszt Ferenc, Türr István, Rippl-Rónai József, Justh Zsigmond. A fogadásokat, társadalmi eseményeket a hétköznapi robot követte: egymás után festette Sedelmeyer számára a szalonképeket és a holland modorú kosztümös zsánerképeket. Ez volt az a terület, amelyet a műgyűjtő presszionált, de Munkácsy számára terhet jelentett. Igazságtalan lenne azonban egyoldalúan megítélni Sedelmeyert: tízéves szerződésük idején jelentős műveket juttatott el amerikai és európai közgyűjteményekbe (Hágába, Rotterdamba, Kölnbe, Stockholmba, Moszkvába, Berlinbe, Drezdába), s ezzel Munkácsy utóéletét szolgálta. A 80-as években születtek igazán jó alkotások is: a Haynald Lajost, Liszt Ferencet ábrázoló portrék, a lendületes párizsi és colpachi tájképek. 1887-től dolgozott a bécsi Kunsthistorisches Museum mennyezetképén. A reneszánsz apotheózisa című pannót 1890-ben helyezték el. Ekkor máimegszűnt Sedelmeyerrel kötött szerződése, amely aggodalommal töltötte el. Gyakran betegeskedett, 1889 őszén ezt írta Cécile-nek Lamalou-ból: „egész jövőmet ködbehurkoltnak látom"

4

. Művészete már nem jelentett szenzációt Párizsban, eljárt felette az idő. Közben már a nyolcvanas évek végén felvetődött benne a hazatérés gondolata. Justh leírta naplójában, hogy beszélgettek erről, és aggódva gondolt arra: bárcsak ne jönne haza Munkácsy, mert „elfelejtenék itt, s kijönne a divatból otthon"

5

. Farkas Zoltán (szerk., ford.): Munkácsy Mihály válogatott levelei. Budapest, 1952. 162. p. 5 Halász Zoltán (sajtó alá rend.): Justh Zsigmond naplója. Budapest, 1941. 113. p.