Sz. Kürti Katalin: Munkácsy Mihály élete és kultusza (Békéscsaba. - Békéscsaba, Békés Megyei Múzeumok Igazgatósága, 2004)

Munkácsy Mihály élete és kultusza

A francia főváros a 19. század második felében vált metropolisszá, Európa kulturális központjává. Olyan nagy írók, költők, gondolkodók dolgoztak itt, mint V Hugo, H. A. Taine, G. Flaubert, a két Dumas, E. Renan, E. Zola, A. France, G. Maupassant. Mellettük Ch. Gounod, H. Berlioz, A. Thomas, J. E. Massenet zeneszerző öregbítette a francia kultúra hírnevét. A festők közül C. Corot, G. Courbet, H. Daumier, E. Manet, C. Monet, E. Degas, F. Millet, A. Renoir nevét említhetjük a teljesség igénye nélkül. 1871-1872 telén érkezett meg Munkácsy Párizsba. A beilleszkedésben a de Marches házaspár és Zichy Mihály segítette. Megélhetése biztosnak látszott, hiszen Goupil műkereskedő 1878-ig mindent átvett tőle. 1873-ban festette meg a Düsseldorfban elkezdett Éjjeli csavargókat, majd a Köpülő asszonyt, a Rőzsehordó nőt. Ez a monumentális hatású kép a barbizoni élmények drámai sűrítménye. Paál Lászlóval együtt dolgoztak itt, de utaztak is. Munkácsy gyakran vendégeskedett Colpachon, ahol portrét készített Eduard de Marches báróról és feleségéről, Cécile-ről. 1872-ben és 1873ban két-két freskót festett a kastély számára. 1874 után találkozott Zichy Mihály szalonjában a Párizsban élő külföldi (orosz, belga, cseh) festőkkel, szobrászokkal, kapcsolatba került a Párizsi Magyar Egylettel, amelynek az Oroszországból átköltözött festő az elnöke lett. Közben, 1873-ban, részt vett a Bécsi Világkiállításon, ahol az Éjjeli csavargók, a Részeges férj hazatérése, a Köpülő asszony és két kisebb képe nagy sikert aratott. A magyar közönség eddig csak újságokban (gyenge fametszetű másolatban) láthatta újabb műveit, Bécsben eredetiben. Meggyőződhetett arról, hogy a fiatal festő nem szakadt el a hazájától, honfitársaival, a magyarokkal állít ki. Korai, magyar népéletből vett témái helyett párizsi sorsokat jelenített meg, de még ezeken is ismételte amazok drámai hangulatát. Az Éjjeli csavargók főalakja a képeken nemcsak szűrével, de egész alakjával, viselkedésével magyar „levegőt" hoz a képbe! Ez a drámai realizmus, plebejus hevület a későbbiekben egyre halványult. 1874-ben, miután de Marches báró meghalt, és a gyászév letelt, a festő feleségül vette az özvegyet, Cécile Papiért. 1874 augusztus-szeptemberében Svájcba, Olaszországba és Magyarországra utaztak nászútra. Ekkor látta a festő Velencében, a Scuola di San Roccóban Tintoretto híres passiósorozatát, amely később nagy szerepet játszott Krisztus-képei születésében. A pesti ünneplések után meghívást kapott Haynald Lajos kalocsai érsektől, az egyházművészet támogatójától, s pár gondtalan, nyugodt hetet tölthettek el Cécile-lel Kalocsán. Haynald Lajos haladó szellemű, művelt