Sz. Kürti Katalin: Munkácsy Mihály élete és kultusza (Békéscsaba. - Békéscsaba, Békés Megyei Múzeumok Igazgatósága, 2004)

Munkácsy Mihály élete és kultusza

ságot jelentett számára. Itt volt Paál László is, aki segítette, jó modorra tanította. A művészek találkozóhelye a hatalmas Palotakertben (Hofgarten) fekvő Mahlkasten, a művészegylet háza. Ide járt Munkácsy estebédre, beszélgetésekre, miután munkáját befejezte. Ebben a városban jobban érezte magát és barátokra talált. Részt vett 1869 nyarán azon a jelmezes, fáklyás meneten, amelyet az akadémia rendezett Mahlkastenfest néven. Othello jelmezében örökítette meg a fényképész a szende Desdemona oldalán. A társaságban humora és szorgalma, akaratereje miatt tisztelték. Kortársai meglátták benne a kialakult nagy és eredeti tehetséget, s pár hónap múlva elérkező sikerét időszerűnek tartották. Az Ásító inas ötlete itthon született 1868 előtt. Kompozíciós rajzát a Hazánk s a Külföld közölte 1868-ban Pollák fametszete révén. Hajnalpír címet viselt, később is így nevezték a kortársak, mások - Munkácsyval együtt - Susztergyereknek. Saját gyerekkora ihlette, de a magyar valóságban gyökerező témát a német ízlésnek megfelelő naturalizmussal ábrázolta. Nagy sikert aratott Düsseldorfban, Münchenben, a bécsi Kunstvereinben, rövidesen el is adta, ma csak Tanulmányfeje (Magyar Nemzeti Galéria) ismert. 1869 elején fogott a Siralomház című képhez, amelyet ekkor Egy halálraítélt utolsó napja címen ismertek. 1869 szeptemberében egy „anglus" tízezer tallérért (4000 forint) még a műteremből megvásárolta a művet. Tudjuk, hogy Willstaek acélmágnásról van szó, aki Philadelphiába vitte a képet, előbb azonban engedélyezte, hogy kiállítsa a párizsi Salonban. 1869 késő őszén Conzen düsseldorfi szalonjában, Vautier egy művével együtt, külön belépti díjért mutatta be. Ekkor a kölni múzeum magas vételárat ígért, majd egy „anglus" (a londoni Forbes?) a dupláját adta volna, de már kötötte Willstaek előlege. 1870 tavaszán értesítették, hogy megkapta a párizsi Salon egyik aranyérmét, amellyel négyszáz frank járt. Májusban jelentkezett a párizsi Goupil, aki éveken át megrendelője lett, és műveit fotóreprodukciók útján is terjesztette. 1870-71-ben a Tépéscsinálókon dolgozott, amelyhez fotótanulmányokat használt. A festmény, amelyet a magyar szabadságharc ihletett, friss háborús élményekkel telítődött: 1870 decemberében már tele volt Düsseldorf francia hadifoglyokkal, köztük sebesültekkel is. Ekkor ismerkedett meg, Paál László társaságában, egy francia katonákat látogató házaspárral. Eduard de Marches báró és felesége, Cécile nagy hatással volt későbbi életére. 1871 januárjában társaságot hívott műtermébe, a meghívót francia nyelven írta. Ez a gesztus már azt fejezte ki, hogy Párizsba készülődött. s