Sz. Kürti Katalin: Munkácsy Mihály élete és kultusza (Békéscsaba. - Békéscsaba, Békés Megyei Múzeumok Igazgatósága, 2004)

Munkácsy Mihály élete és kultusza

megpróbálkozik a fényképeztetéssel. Először az Isaszegi csatatér című (honvéd album számára megrendelt) képnél alkalmazta ezt a módszert 1867- ben. A Lakodalmi hívogatókhoz több modellfotót is készíttetett, melyek megléte azért értékes, mert a festmény lappang. A Münchenben töltött első félév a megpróbáltatások ideje volt. Állandó pénzzavarral küszködött, pedig szerényen élt. Míg magyar társai élvezték a város bohém hangulatát, sörözőit, kávéházait, addig ő szinte nyomorgott. Mégis kitartott, mert céljának eleinte Düsseldorfot (Knaus felkeresését) tekintette, majd egyre inkább a Párizsi Világkiállítás látogatását. Nyáron sikerült hazautaznia, ahol kosztümöket gyűjtött életképeihez, és szorosabbra fűzte pesti kapcsolatait. Júliusban értesült, hogy Eötvös Józseftől, a kiegyezés utáni első kultuszminisztertől 600 forintos ösztöndíjat kapott. Ez megkönnyítette életét, jobban tudta élvezni a Schwabing környéki „müncheni Montmarte"-t. Első dolga azonban a Párizsi Világkiállítás látogatása volt, ahol Telepy Károllyal járták a pavilonokat, különkiállításokat. Meghatározó élményekkel tért vissza, a francia realisták alkotásai mélyen érintették. Legnagyobb hatással G. Courbet művészete volt rá, amely nyomán sommázó megoldásra törekedett. Eljött az idő, hogy otthagyja az akadémiát. Franz Adam magániskolájába iratkozott át, és szorosabbra fűzte kapcsolatát a vele egyidős Wilhelm Leibllel. Már ekkor feltett szándéka volt, hogy Párizsba költözik (s ebben Leibi és Zichy is erősítette), de erre még várnia kellett. Pénze szépen gyűlt: 1867 nyarán a Képcsarnok Egylet 1200 forintért megvásárolta a Vihar a pusztám, Almássy Páltól pedig 100 forint ösztöndíjat kapott. 1868-ban 800 forintért adta el a már említett Lakodalmi hívogatókat. 1868 nyarát itthon töltötte: Reök nagybácsinál modelleket rajzolt, festett, Pesten pedig híveket gyűjtött. A közvélemény egyre nagyobb figyelemmel kísérte, amiben kiemelkedő szerepe volt a Képzőművészeti Társulatnak és a lapoknak. A Magyarország és a Nagyvilág, a Vasárnapi Újság egyre több hírt adott róla (műveinek fametszetű változatát is közölték), meghívták tudósítónak. 1868- ban adta el Dűlő szénás szekér című képét, s méltányolva fejlődését, Eötvös 800 forintra emelte az ösztöndíját. Ezek összegéből indult vissza német földre, de most már Düsseldorfba. Találkozni kívánt a Szemfényvesztő [Taschenspieler, 1862) című kép festőjével, Ludwig Knaussal, akinek művét Bécsben látta. 1868 október közepén érkezett meg Düsseldorfba, ahol az akadémiát látogatta. Knaus barátsággal fogadta, többször is véleményezte készülő műveit. Ez, valamint a megemelt minisztériumi ösztöndíj bizton-