Gyarmati Gabriella: Munkácsy. Festmények és grafikák a békéscsabai múzeumban (Békéscsaba, Békés Megyei Múzeumok Igazgatósága, 2004)

a helyére. „A munka megértése és megvalósítása nem csekély feladat volt Munkácsy számára, akinek e műfajban nem volt gyakorlata. A számtalan előtanulmány és vázlat, amely ... megelőzte, jól szemlélteti a folyamatot, amelyen át Munkácsy eljutott a képi egység és térproblémák helyes megoldásáig. A munkában segítségére volt Pataky László, a kész mű felfeszítésénél pedig, amely 1890 szeptemberében történt meg, L. Cugnier működött közre. Kétségtelen, hogy a realista szemléletű Munkácsytól ez a téma idegen. Megvalósításához szükség volt a klasszikus elődök hagyományaira s azokat - elsősorban a reneszánsz és barokk mesterek tanulságait - be is építette saját művészi eszköztárába. A kor és az osztrák főváros igényeinek és ízlésének tökéletesen megfelelő, akadémikus szellemű, eklektikus művet alkotott, amely kvalitásában semmivel sem maradt el a századvég hasonló monumentális alkotásaitól."(10) Erről ír feleségének Bécsből, 1890. szeptember 17-én kelt levelében: „Valóban kitesz magáért és minden aggodalmunk,