Szabó Ferenc szerk.: Banner János emlékezete (Békéscsaba – Szeged, 1989)

Emlékülés Hódmezővásárhely, 1988. március 6. - Banner János tudományos pályája egy tanítvány emlékében (Kalicz Nándor)

az 1944-ben megjelent mű, amely az 1793—1943 közötti magyar régészeti irodalmat tartalmazza, olyan fontossá vált, hogy alig egy évtized múltán Jakabffy Imrével együtt átdolgozott és kibővített változatát az Akadémiai Kiadó adta ki. Azóta folyamatosan jelennek meg az újabb kiegészítő kötetek. A Banner kezdeményezésével megindult nagyszabású munka kutatásunk nélkülözhetetlen részévé vált. Úttörő bibliográfiai kötetének van még egy elévülhetetlen érdeme: a fő címszavakat és a csak magyar nyelven megjelent irodalom adatait német nyelvű fordításban is közölte. Ezzel a régi, magyar nyelvű irodalom legalább címében hozzáférhetővé vált a nemzetközi régészet számára is. Banner szegedi éveiben merült fel az egész magyar régészetet érintő nagyszabású kutatási program gondolata. Gyakorlatban ismerte fel a régészeti topográfiai lelőhely-kutatások óriási jelentőségét, amelyek szinte az ásatásokkal egyenértékű új forrásanyagot szolgáltatnak, főleg településtörténeti ismereteink bővítésére. Önálló intézetet tartott szükségesnek a topográfiai kutatások megvalósítására. A II. világháború azonban megakadályozta tervének kibontakoztatását. Elképzeléséhez azonban nem lett hűtlen, mert Budapesten is sorozatosan tűzött ki topográfiai jellegű diplomadolgozatokat. Amikor megkérdezte tőlem másodéves koromban, hogy nem akarnám-e a Tiszazug őskori településeit feldolgozni, gondolkozás nélkül és örömmel mondtam igent, mivel akkor már tudtam, hogy az a nagy régészeti kutatási hagyományokkal rendelkező terület Magyarország őskori lelőhelyekben leggazdagabb vidékei közé tartozik. Máig is hálás vagyok Banner Jánosnak, hogy ezt a feladatot állította elém, mert a terepbejárásokon felfedezett lelőhelyek örömén kívül hozzászoktatott ahhoz is, hogy az összegyűjtött leletek korát saját munkámmal igyekezzem meghatározni. Banner tudta, hogy az anyagismeretet ilyen munkával lehet, szinte játszva, elsajátítani. Élete alkonyán még megérhette, hogy a magyar régészet egyik legfontosabb feladatává vált a Magyar Régészeti Topográfia elkészítése az MTA Régészeti Intézet szervezésében, s még életében átlapozhatta az első három megjelent kötetet. A régészeti topográfia újszerű, nemzetközileg elismert vállalkozásává vált a magyar régészetnek. A Szegeden töltött két évtized Banner életének legtermékenyebb időszakát ölelte fel. Szerteágazó tudományos tevékenysége a régészeti kutatás sokféle feladata mellett kiterjedt a tudományszervezésre, a régészet és múzeumügy népszerűsítésére is. Tulajdonképpen minden későbbi munkája a szegedi és vásárhelyi években gyökerezett. 1946-ban foglalta el Tompa Ferenc tragikus halála után a budapesti egyetemen az ősrégészeti tanszéket és szinte haláláig nevelte az ősrégészek több nemzedékét. Banner Jánosból hiányzott a tudományos féltékenység. Tudását szívesen osztotta meg tanítványaival, ugyanakkor elfogadta, ha fiatal tanítványai saját kutatásaik során új, esetleg az ő régi megállapításaival nem egyező eredményekre jutottak. Már a szegedi évektől kezdve szívesen segített tanítványainak azzal is, hogy társszerzőül választotta őket. A rugalmasság, mentesség a merev dogmáktól a tudós egyik legszebb jellemvonása, és Banner