Szabó Ferenc szerk.: Banner János emlékezete (Békéscsaba – Szeged, 1989)

Emlékülés Hódmezővásárhely, 1988. március 6. - Banner János tudományos pályája egy tanítvány emlékében (Kalicz Nándor)

kebb területre — mikrorégióra — vagyis Vásárhelyre koncentrált. Kiterjedt feltárásai hozták felszínre a legkülönbözőbb korszakok sokszor elképzelhetetlenül gazdag leletanyagát. Banner János legjelentősebb tudományos eredményei között tartjuk számon az i. e. 7. évezredből származó legelső földművesek és állattartók hagyatékának, az általa elnevezett Körös kultúrának felfedezését, meghatározását és beillesztését a magyarországi újkőkor történeti képébe. Az 1931—34 között folytatott hódmezővásárhelyi ásatásai tisztázták, hogy a Körös kultúra újkőkorunk, s ezen túlmenően a délkelet- és közép-európai neolitikum jelentős tényezője a termelő életmód létrehozásában. Közreadta német nyelven a Körös kultúra etnológiáját. A magyar régészetben a környezeti tényezők és etnográfiai ismeretek felhasználásával első ízben készült el egy újkökori kultúra összefoglalása, amelyben a fő hangsúlyt az ember, emberi közösség és emberi tevékenység kapta. Banner János hódmezővásárhelyi ásatásainak köszönhetően a késő neolitikus vagyis az i. e. 6—5. évezredi tiszai kultúra lett évtizedeken keresztül egészen a legutóbbi időkig a legalaposabban megismert újkökori kultúra Magyarországon. A meglepetés és szenzáció erejével hatottak a kökénydombi lelőhelyen 1929-ben megindított és 1944-ig még négyszer megismételt ásatások, határainkon belül és túl egyaránt. Elsősorban a településtörténeti és életmód-megvilágító felfedezések, a temetkezési mód megismerése, a szenzációs kultusztárgyak, a leletek bősége és változatossága tették kiemelkedően jelentőssé a tiszai kultúrát a magyarországi és európai újkőkor egységében. A tiszai kultúra lelőhelyei között máig a Kökénydomb a legnagyobb mértékben feltárt település. A 28 kiásott újkökori házalappal még egyik neolitikus lelőhelyünk sem veheti fel a versenyt. A sok jelentős gazdaságtörténeti megfigyelés közül különösen fontosak a leégett házak szerkezetére, jellegére, a házak berendezésére, a gabona tárolási módjára vonatkozó adatok. A tiszai kultúra Banner János ásatásai és közleményei révén vált újkőkorunk nemzetközi jelentőségű részévé. Banner János fáradhatatlanul kutatta Hódmezővásárhely határát 1944-ig. Az őskor szinte minden periódusának, kultúrájának jelentős telepeit és temetkezéseit felkutatta és feltárta. Minden ásatás új felfedezést is hozott. Egy önálló nagyobb könyvben írta meg Hódmezővásárhely újkökori és rézkori történetét, amely 1940-ben magyar, majd 1942-ben német nyelven jelent meg. Ebben a könyvben a gazdag forrásanyagnak csak töredékét mutathatta be, így is műve a Körös és tiszai kultúráról messze több leletanyagot tett közkinccsé, mint bármely más, e tárgykörből addig megjelent munka. A szegedi években kezdte el Banner János nagy vállalkozását, a magyar régészeti irodalom címjegyzékének összegyűjtését. Megérezte, hogy a felhalmozódott gazdag irodalmi forrásanyag mellett egy részletes bibliográfiai segédeszköz nélkül bármely téma kutatásában nehezen lehet jó eredményeket elérni. Nagy segítséget kapott ebben a munkában tanítványaitól és munkatársaitól. Vállalkozásának jelentőségét mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy