Szabó Ferenc szerk.: Banner János emlékezete (Békéscsaba – Szeged, 1989)

Emlékülés Hódmezővásárhely, 1988. március 6. - Villanások Banner János hódmezővásárhelyi ásatásaiból (Korek József)

germánokkal, a XVI. dűlői Zsoldos-tanyai hombárokkal, hálósúlyokkal, pintadérával, dorongidolokkal, a szakáiháti kiöntőcsöves edényekkel, a kishomoki szkítákkal, a Katona-halmi kelta, korongon készült urnákkal, a fehértói bronzlelettel. Gazdagon volt már képviselve szinte minden korszak, így visszatért ismét Kökény dombra 1940-ben. 1942-ben is ott ásott, és átadta nekem mint ifjú segédnek a mérőszalagot és a colostokot. A Kovács-tanya előtt kezdtem a munkát, felületekkel dolgoztam, és 4 házat tártam már fel itt, közöttük egy olyan közösségi magtárt, amelyben 140 cm magas hombár feküdt, szegletes agyagládák, nagy edények, több mint tíz mázsát befogadó űrtartalommal. A házak szinte érintetlen állapotban voltak, s azt a benyomást tették, hogy azokat felgyújtották, s nem volt idejük szinte semmit sem kimenteni a hirtelen támadt tűztől. Augusztus 17-én kezdtük el az új felület bontását, amelyben az 5. házat találtuk. A professzor úr és bátyja, Dr. Banner Benedek, a békéscsabai leánygimnázium igazgatója — aki Radies Mihály után a legtöbbet volt a vásárhelyi ásatásokon — ültek a gödör partján, nézték a kezemet, mit bontok. — Mi az, Jóska? — Úgy látom, állat, mert csöcse van, — mondom bontás közben. Aztán hamar kiderült, amikor a kisseprűvel tisztába tettem a felületet, és előttünk állt egy addig még soha nem látott antropomorf nőt ábrázoló, zsámolyon ülő, „cirmos" edény. Azonmód el is kereszteltük Kökénydombi Vénusznak. Közel mellette megtaláltuk a párját, a zsámolyát és testrészének csonkját, mert Mihály bácsi a nagy izgalom miatt mélyebbre nyomta az ásót, és a vékony cserép szétpattant. A keresztségben ez a Vénusz II. nevet kapta. Dél lett, mire kimásztunk a gödörből. Az ebéd mindig nagy beszélgetés közepette folyt, de a professzor úr ma szinte meg sem tudott szólalni. Felesége, Gizi néni többször megkérdezte, hogy beteg vagy? — Nem. A nyomott hangulat délutánra sem oszlott fel, pedig a kihányt föld átszitálásával az elvágott Vénusz-test minden darabja előkerült, és nagy örömmel passzították hozzá a töredékeket a Banner testvérek. Este szótlanul, korán elvonult a professzor úr, és szomorkásán kívánt jó éjszakát népes munkatársainak, akik az ő személyes költségén voltunk vendégei. A ház kétharmada feküdt a felületben, a többi a Bezdán szomszéd lucernája alatt volt. Estefele elküldött a tanyára, hogy egyezzek meg a gazdával a további ásatás miatt. Hatalmas szál ember volt, barnára sült arccal, és a szomszéd Gyurica bácsi figyelmeztetett, hogy román, és hirtelen haragú. Óriási korcs komondor csaholt a kerítés mellett, mire a gazda kitápászkodott. — Mit akar? — rivallt rám. — Ásatást a maga földjén. — Takarodjék, mert ráuszítom a kutyát. Reggel ötkor már ott állt a lucerna sarkán, és megkezdtük az alkut egy 5x4 m-es felületért. „Ha ennek termését hat évre megadja, belemehetnek, de azt is meg kell ám fizetni egy évre, amit ezzel most letaposnak."