Szabó Ferenc szerk.: Banner János emlékezete (Békéscsaba – Szeged, 1989)

Emlékülés Békés, 1988. március 1. - Néhány — talán fontos — apróság Banner Jánosról (Makkay János)

a kongresszus elmaradt, és azóta, tudományos munkánk nagy kárára, a szervezet további munkájában — bár az állandó bizottság munkájában négyen képviseljük Magyarországot — nem vettünk részt. . . . Idén Hamburgban ült össze az V. kongresszus, . . . amelyen a szervezet fennállása óta először a szovjet régészet képviselői is megjelentek — akiknek az unióhoz csatlakozását a koppenhágai ülés éppen a budapesti kongresszustól várta —, ... [az én kiemelésem] Nyíltan meg kell mondanom, hogy ennek a kikapcsolódásnak — sajnos — nem efemer [tehát nem tiszavirágéletű] értékű következménye van. Nemcsak az 1949-re tervezett kongresszus maradt el, hanem beláthatatlan időre elestünk a meghívás lehetőségétől. 1949-ben a háborútól annyi kárt szenvedett Európában a romokat már eltakarított és az újraépítésben előrelendült Budapesten, az újra — ha csak hevenyészetten is — felállított múzeumokkal karöltve meg lehetett volna rendezni a nemzetközi kongresszust, de ma, amikor a résztvevők igényei az ideivel együtt utolsó három kongresszuson elképzelhetetlen módon megnövekedtek, csak távoli álmot jelenthet, amelynek valóraváltási kísérleteibe sem szabad a népgazdaságot belevinni. Meggyőződésem, és ebben most szerzett tapasztalataim is megerősítenek, hogy a tudományos résznek régészeinkre háruló feladatait ugyanazon a színvonalon el tudnánk végezni, múzeumainkkal meg különösképpen is megállanánk a helyünket, de az előkészítés és kivitel költségeit nagyon hosszú ideig nem vállalhatjuk. Fáj ennek kimondása nekem, aki mint megválasztott elnök vezettem volna a III. kongresszust, és azzal együtt vállalni kellett volna minden vonatkozásban az erkölcsi felelősséget, de ha fáj is, kötelességet teljesítek a fáradságos úton szerzett tapasztalatok árán megismert igazság őszinte megmondásával."

21 Hát, azt nem mondhatjuk, hogy reakciós, vagy éppen ellenséges szavak! Nagyon is valószínű viszont, hogy Childe sokszor emlegetett hátat fordítása, vagy meghasonlása a marxizmussal és a sztálini korszak Szovjetuniójával kissé ennek a magyar kongresszusi kudarcnak is eredménye volt. Nézzük röviden, mit írt ö erről: „A Tagok 1936-ban Oslóban igen nagy örömmel fogadták azt a meghívást, hogy következő kongresszusunkat 1940-ben Magyarországon rendezzük; hiszen minden európai régész pontosan tisztában van a Magyarországon mindmáig összegyűjtött őskori régiségek nagy fontosságával, és nagyra értékeli azt a vezető szerepet, amelyet Magyarország és Magyarország területe játszott a civilizáció Európa-szerte való kifejlődésében az őskor és a korai történeti idők során. Tudunk természetesen valamelyest azokról az eredményes ásatásokról és kutatásokról is, amelyeket a magyarországi régészek az elmúlt tíz évben végeztek. Az 1939—1945 közötti háború megakadályozta a kongresszus megrendezését, de ismeretes, hogy magyarországi kollégáink még a háború első éveiben is képesek voltak folytatni az előbb említett gyümölcsöző kutatásokat. Ennek volt köszönhető, hogy akár Európa legtávolabbi részeinek a régészei is örömmel és a legnagyobb várakozással fogadták el az 1949-re szóló, megújított meghívásokat. . . . Én és kollégáink mélységesen csalódtunk, mikor kiderült, hogy mégsem kerül sor a megrendezésére."

22 Maga Childe ugyan nem lett kizárva a Béketáborból, hiszen 1949-ben Csehszlovákiában, 1953-ban pedig