Szabó Ferenc szerk.: Banner János emlékezete (Békéscsaba – Szeged, 1989)

Emlékülés Békés, 1988. március 1. - Néhány — talán fontos — apróság Banner Jánosról (Makkay János)

Vásárhely és környéke. Mégpedig a hozzá szükséges anyagiakkal, amelyek Magyarországon — úgy látszik — már sohasem lesznek elegendőek a nemzetközi versenyképességhez, de amelyek önmagukhoz képest mégis nagyszabású ásatásokra adtak lehetőséget. így nyílt Bannernak alkalma arra, hogy hazánkban szinte legelőször folytasson olyan tervszerű ásatásokat, amelyek nem egy lelőhelyre irányulnak (mint Márton Lajos esetében Tószegen a Laposhalomra), hanem egy nagyobb térség több korszakára, és hosszú ideig tartanak (csaknem pontosan két évtizedig). Érvényesítette tehát praktikus elvét: a régész nem kultúrát, hanem területet ás (azaz ki kell zárni minden szakbarbári szemléletet!). Egy ásatási tevékenység értékét több tényezőn át lehet lemérni. Jelzi a múzeumok raktárainak a zsúfolódása, máskor a propagandaírások nagy száma, de legigazabban az új információk gyarapodása. Nos, Banner kutatásai egyáltalában nem voltak híjával új információknak. Addig ismeretlen formájú tárgyak, edények, házak, temetkezési formák, elvesztett és elrejtett eszközök és még mi minden látott újra napvilágot! Vannak köztük olyanok is, amelyek egészen máig várják a tudós magyarázatot. Nem is tudjuk még csak érzékeltetni sem az újdonságok számát és minőségét. Egy másik, gyakorta hallott Banner-kifejezéssel élve, elég legyen talán itt arra hivatkozni, hogy két olyan művelődés felfedezése is Banner nevéhez fűződik, amelyek ma már a nemzetközi kutatás kiemelt témakörei. Jelesen a Körös-kultúra és a tiszai kultúra, az egyik az újkőkor legelejéről, a másik a legvégéről. Ásatásai mai szemmel talán már kisméretűeknek látszhatnak, a publikációk egyszerűeknek. Ha azonban tudjuk, hogy 1931 nyarán végzett hódmezővásárhely—kopáncsi ásatásai a maguk nemében és méretében (tehát a legkorábbi újkőkor egy településén) a világ egyik legelső nagyobb szabású feltárásai voltak, és hozzátesszük, hogy kötelességének érezte talált tárgyait minél hamarabb nyomtatásban közölni is, akkor megértjük, hogy leletei és megfigyelései miért lettek hamar nemzetközi közkinccsé. Nem mellékes szempont az sem, hogy az utóbbi évtizedek sok-sok korszerű ásatása ellenére még mindig Banner újkőkori cikkei azok, amelyekben a legbőségesebb a közölt leletanyag. Banner fontos érdeme tehát, hogy visszaadta, sőt inkább újra megteremtette az ásatás becsületét a régészeti munkában. Békés városa és Békés megye szempontjából szinte különleges jelentősége van Banner János harmadik érdemének: tudományos, és nem kizárólag régiségvédelmi igénnyel ő sürgette legelőször e hazában egy országos leletkataszter elkészítését. Egy ilyen tervezett óriási adathalmaz minden eddig feltárt, talált és gyűjtött régiség összes elérhető adatát és forrását tartalmazza. Az egyik, bevezető és nélkülözhetetlen része annak, amit manapság régészeti topográfiának nevezünk. Ezt a munkát Békés megye közönségének jól kell ismernie, hiszen idestova két évtizede minden tavasszal és ősszel találkozhat a megye dűlőútjait és főleg szántóföldjeit vizsgáló régészekkel.

14 Jómagam 1955-ben a határos bihari részeken kezdtem el az efféle munkát, és az egyetemtől kapott 200 Ft támogatással meg a professzor jótanácsával éppen a békés-városerdei