Szabó Ferenc szerk.: Banner János emlékezete (Békéscsaba – Szeged, 1989)

Emlékülés Békés, 1988. március 1. - Banner János és Békés népi építészete (Dám László)

akik éppen tanult szakmájuk révén jutottak el a népi kultúra történetének és geográfiai feltételeinek vizsgálatához. Banner János is történelmet és földrajzot hallgatott a kolozsvári egyetemen, de rendszeresen részt vett a néprajzi és régészeti előadásokon is, s diplomamunkáját, majd doktori értekezését szintén néprajzi témából készítette. Disszertációjának címe: Népies építkezés Békésen. Sajnos, ez a térképekkel és fényképekkel bőven illusztrált munka soha nem jelent meg teljes terjedelemben. A békési magyarság népi építkezése c. tanulmánya ennek a disszertációnak a részlete, ill. rövidített változata. Disszertációjának a tanulmányból kimaradt része ugyanakkor alapul szolgált más cikkeihez is. A jól bevált, s ma már hagyományosnak tekinthető módszer szerint a munka a település rövid életrajzával, történeti, demográfiai, etnikai bemutatásával kezdődik. Feltehető, hogy ennek a rövid bevezetőnek a problémáit disszertációjában részletesen kifejtette. Erre utalnak történeti adatokban rendkívül gazdag tanulmányai is, az Adatok Békés megye településföldrajzához és az Adatok a békési határ XVIII. századi vízrajzához? Ezen munkák nemcsak a történeti és településföldrajzi kutatások számára nélkülözhetetlen források, hanem a földrajzi nevek kutatói számára is. A településszerkezet rövid ismertetése után részletes leírást kapunk a telekformákról. A város az egykori vízföldrajzi és domborzati viszonyokhoz alkalmazkodva részben soros-utcás, részben halmazos részekből állott. Erre utalnak azok a telekformák, amelyekkel a tanulmányból megismerkedhetünk, tehát a szabálytalan alaprajzú csoportos, ill. a szabályos, soros elrendezésű telkekkel. Igen nagy gondot fordít a kerítésformák és a telek építményeinek ismertetésére, melynek során a paraszti társadalom tagoltságából adódó eltéréseket éppen úgy figyelembe veszi, mint a gazdálkodás struktúrájából származó jellemvonásokat. Az általa leírt jelenségek szinte az egész Alföld területén megtalálhatók voltak, különösen az olyan földrajzi adottságokkal rendelkező területeken, mint ami Békésre is jellemző volt. A sövénykerítések, a gerágya-, vertfal- és vályogkerítések, a leveles kapuk legközelebbi párhuzamait a Sárrétről ismerjük.,

4 A mai kutatás számára is rendkívül értékes adatokkal szolgál Banner János az építőtechnikák ismertetésénél. O írja le először pl. a Dél-Alföld egyik jellegzetes faltechnikáját az ún. oszlopos falat, de talán még ennél is fontosabb a talpas-vázas falszerkezetre való utalása. A talpgerendával rendelkező vázas sövény- vagy sárfal ugyanis az Alföld recens népi építészeti kultúrájában kuriózumnak számít, a késő középkor évszázadaiban azonban korántsem lehetett ritka. Figyelemre méltó a vertfal készítésénél használt járomra vonatkozó adatközlése, amelynek történetéről, s elterjedésének üteméről ma sem tudunk még mindent. Úgy tűnik, hogy csak a Dél-Alföld tájain, tehát a Bácskában, Bánátban, a Körös—Maros közén, s részben Baranyában ismert. Elterjedésének északi határvonala valahol a békési Sárrét déli peremén fogható meg.

5 Békés a szelemenes és a szarufás tetőszerkezet elterjedésének határöveze-