Szabó Ferenc szerk.: Banner János emlékezete (Békéscsaba – Szeged, 1989)

Emlékülés Békés, 1988. március 1. - Banner János és Békés népi építészete (Dám László)

Banner János és Békés népi építészete DÁM LÁSZLÓ A magyar népi építészet kutatásának első jelentős korszaka az 1890-es évektől az első világháborúig tartott. A rendszeres építészeti kutatások megindulásának hátterében az az egész korabeli etnográfiára jellemző törekvés állt, amely a magyar etnikum, a magyar kultúra eredetét, genezisét kívánta feltárni. Ennek köszönhető, hogy az első leírásokkal párhuzamosan rögtön megjelennek a magyar ház genezisére vonatkozó elméletek is. így pl. amikor Herman Ottó fölfedezi és egyben a szakirodalomban elsőként leírja alföldi pásztorépítményeinket, rögtön meg is próbálja belőlük levezetni a magyar ház fejlődését. Huszka József pedig a magyar házkultúra párhuzamait kutatva eljut a székely ház és a kínai faház kapcsolatáig. Jankó János, a finnugor összehasonlító néprajz egyik legkiemelkedőbb képviselője, már óvatosabb a kérdést illetően. Halászati kutatásának tapasztalatai arra intik, hogy pusztán formai hasonlóságok alapján kényes dolog a kulturális—történeti kapcsolatokra vonatkozó általános érvényű következtetéseket levonni. Jankó, aki felismeri a magyar népi építészet táji tagoltságának sokszínűségét, fontosnak tartotta a kisebb földrajzi egységek, tájak, települések építészeti emlékanyagának vizsgálatát, azzal a céllal, hogy a táji változatok között a kutatás felfedezhesse azokat a formákat, amelyek révén következtetéseket lehet levonni a magyar házkultúra eredetére nézve is. Tájmonográfiáiban maga is kitűnő leírásokat nyújt, melyek közül módszertani szempontból is kiemelkedő a Balaton melléki lakosság népi építészetét bemutató tanulmánya. Ez a törekvés tükröződik aztán Pápai Károly, Istvánffy Gyula, Gönczi Ferenc, Ecsedi István, a fiatal Györffy István és mások munkáiban is.

1 Banner János szintén ehhez a körhöz, a magyar népi építészet kutatásának klasszikusaihoz tartozik, akinek „A békési magyarság népi építészete" c. tanulmánya mind a mai napig nélkülözhetetlen forrás.

2 A korabeli néprajzi szakirodalmat tanulmányozva, egyszerűen lenyűgöző az általános és szakmai műveltségnek az a sokszínűsége, amely az akkori kutatók legjavát jellemezte. Közöttük igen sok volt a geográfus és a történész,