Szabó Ferenc szerk.: Banner János emlékezete (Békéscsaba – Szeged, 1989)

Emlékülés Békés, 1988. március 1. - Banner János és a Békés megyei múzeumügy (Dankó Imre)

fásának kérdése nála elsősorban a szigorúan betartandó gyűjtőterület meghatározásának problémakörében jelentkezett. Különösen fontosak voltak ezek a kívánalmak olyan területeken, mint Békés megye is, ahol viszonylag sűrűn létesültek múzeumok, múzeumi gyűjtemények, kiállítóhelyek, tekintet nélkül egymás sajátos, lokális érdekeire, de különösen tekintet nélkül az országos és a szakmai érdekekre. Nagyon jellemző, hogy ezeket a kérdéseket Banner János először a békéscsabai múzeummal kapcsolatosan fejtette ki. 4. Minthogy a múzeumokat a történeti emlékek gyűjteményének tekintette, nem szívesen látta, ha ettől a feladatuktól elkalandoznak. Nem holmi szakmai sovinizmusról volt itt szó, hanem arról a módszertani követelményről, hogy inkább keveset, de jót; hogy keveset, de azt alaposan csináljuk. Ezért fakadt ki, a fenntartók, a pártfogók haragjától se félve, például a csabai múzeum aránytalanul magas képzőművészeti profilírozása ellen. Most pedig lássuk egyenként, egy-egy jellegzetes, Banner János múzeumfelfogására jellemző példán, hogy hogyan viszonyult az egyes békési múzeumokhoz. Példáinkat a következő sorrendben sorakoztatjuk fel: először a békési múzeumról, jobban mondva múzeumkezdeményezésről szólunk. Aztán, másodjára a békéscsabai múzeum és Banner János kapcsolatáról beszélünk, majd harmadjára a gyulai múzeum és Banner János sokoldalú, változatos kapcsolatáról emlékezünk meg. Negyedszer az orosházi múzeumról esik majd szó és végezetre, mintegy mindezt összefoglalva a Bibliotheca Bekesiensis Bannerszámáról szólunk. A Békési Múzeum azért bírt különös jelentőséggel Banner János életében, mert itt, a gimnáziumban találkozott először múzeumi, vagy múzeumszerű gyűjteménnyel. A nagymúltú gimnázium tanárai nemcsak könyveket gyűjtöttek és hoztak létre egy nagyszerű könyvtárat, hanem először a klasszika-filológiai oktatás megkönnyítése végett létesített „szemléltető tár" mellett elhelyeztek benne minden olyan iratot, tárgyat, rajzot, fényképet, amit a város élete, története dokumentálása szempontjából jelentősnek véltek. Már Banner János gimnazista korára jelentős gyűjtemény volt az iskola birtokában. A nagyon is vegyes anyagban Békés első történetírója, az akkor fiatal tanár, Durkó Antal próbált rendet csinálni és az volt a törekvése, hogy a gyűjteményt függetlenítse a gimnáziumtól, hogy önálló múzeumot létesítsen Békésen. Ennek a törekvésnek volt hűséges támogatója Banner János is. Amikor Durkó Antal 1939-ben felkérte Banner Jánost, hogy az általa szervezett és szerkesztett községtörténetbe írja meg Békés község területének történetét a honfoglalásig, Banner szomorkodva panaszolta fel, hogy a békési leletek — helyi múzeum hiányában — a Magyar Nemzeti Múzeumban, a gyulai múzeumban, a békéscsabai múzeumban, a szegedi múzeumban, a debreceni Déri Múzeumban, a szegedi egyetem archeológiai intézetének gyűjteményében, Zolnay Béla hódmezővásárhelyi gyűjtő magángyűjteményében és legutoljára a békési református gimnázium gyűjteményében találhatók.

6 Ilyen körülmények között nehézkes a kért összefoglalást megírni, mert ide-oda kell utazni, hogy a békési leletanyagot tanulmányozhassa. Nyilván nemcsak ő, hanem mindenki más is, aki Békés