Szabó Ferenc szerk.: Banner János emlékezete (Békéscsaba – Szeged, 1989)

Emlékülés Békés, 1988. március 1. - Banner János és a Békés megyei múzeumügy (Dankó Imre)

történetével kíván foglalkozni. Megvizsgálva a szanaszét lévő leletanyagot, azért is tört lándzsát az önálló békési múzeum létesítése, sőt mielőbbi létesítése mellett, mert „községünk területén — sajnos — rendszeresen soha nem kutatott senki a letűnt korok emlékei után s mégis, mint látható, elég sokat ismerünk belőlük."

7 De mennyivel többet ismerhetnénk, ha Békésen rendszeres kutatómunkát végző múzeum létesülhetett volna már régebben, vagy létesülhetne legalább most, mielőbb. A békési múzeum hosszas vajúdását nagy figyelemmel kísérte. Durkó Antal többször kért tőle tanácsot, segítséget és Banner János nemcsak szakmai tanácsokat, erkölcsi támogatást adott a békési múzeumnak, hanem többszörösen eljárt hivatalosan is mind a békési községi elöljáróságnál, mind a megye alispánjánál és egyéb tisztségviselőinél, intézményeinél a múzeumlétesítés, majd erőteljes fejlesztés érdekében. Sajnos, mindvégig nem érte el célját. A békési múzeum hosszú-hosszú ideig megmaradt a maga túlságosan is szerény keretei között, fejlesztésével, épületszerzéssel, muzeológus szakember alkalmazásával senki sem törődött. A békéscsabai múzeumhoz igen szoros szálak fűzték. Bátyját, Banner Benedeket sikerült a múzeumba irányítania. Világosan látta azonban, hogy a régészeti anyag rendezése nem oldódik meg bátyja múzeumi szolgálatával s ezért a régészeti anyag rendezését, (tisztítás, konzerválásra való előkészítés, restaurálásra való kijelölés, de mindenek előtt leltározás — az anyag igen rossz állapotban, rendezetlenül állt a múzeum raktáraiban!) magára vállalta. 1931ben Banner János hetekig dolgozott a békéscsabai múzeumban a régészeti anyag rendbetételén. Munkája során, tapasztalva bizonyos huzavonát, tájékozatlanságot, helytelen szemléletet a múzeum, a múzeumi gyűjtés célját illetően, erőteljesen felvetődött benne a múzeum gyűjtőterületének és gyűjtőkörének meghatározása igénye. Banner János nem értett egyet a múzeum képzőművészeti gyűjteményének aránytalanul magas, erős fejlesztésével. A képek kiválogatását — ahogy mondta — dilettánsok végezték és különben is a képek, jóllehet a múzeum gyűjtőpénzéből kerültek köztulajdonba, nem a múzeumba kerültek, hanem a városházát díszítették.

8 Banner János a békéscsabai múzeummal kapcsolatosan került először ellentétbe az úgynevezett múzeumi népműveléssel. Egyáltalán nem helyeselte a múzeum népművelési munkáját, amire legfeljebb csak akkor kerülhetett volna sor szerinte, ha a múzeum elvégezte sajátos múzeumi gyűjtő-, őrző-, nyilvántartó és feldolgozó munkáját. „Szerencsétlen gondolat volt az Auróra Kör és a múzeum vadházassága. Igaz, hogy az Auróra zenei, részben irodalmi kultúrát teremtett Csabán, de háttérbe szorított pusztuló néprajzot, félredobott régészeti leletet, pedig ezekből lehetett volna rekonstruálni a helyi kultúra múltját, s ennek megmentése után továbbépíteni az újat. De hát amaz nagyobb port vert fel, emezekkel pedig hivatalosan nem sokat törődtek. A múzeumi előadások sem a múzeum valódi célját szolgálták, bár kulturális jelentőségüket igazságtalanság volna tagadni" — idézi Banner Jánost a múzeum történetének írója.

9 A centenáriuma felé közeledő gyulai múzeumhoz ugyancsak sok szállal kötődött. Implom József személyében minden tekintetben megfelelő ember