Szabó Ferenc szerk.: Banner János emlékezete (Békéscsaba – Szeged, 1989)
Banner János két tanulmánya - Tárcsái halászok közt (Sajtó alá rendezte: Szilágyi Miklós)
De mert még erre is hibásan megy a húzás, Péter bácsi teljes méreggel szól rá az ügyetlenkedő legényre: — Neked csak szedni kell, nem kapkodni, ha a nagyapád van is elöl! Aztán az erélyes felszólítás használ, s rendbe megy a munka. A bentrekedt hal a hálóval együtt a csolnak fenekére kerül. Apránként elfogy az egész háló, mindig szűkebb a mozgási szabadság, s a halászok a rángatásról egészen biztosra érzik, hogy még rugdalódzik az öbölben valami nagyobb állat. Mikor aztán az utolsó öt méterre kerül a sor, nyugalmát vesztve, idegesen mozog fel s alá az a hatalmas harcsa, amelyik a surjángok közül került a hálóba. Most hirtelen szedegetik a kötelet, s mikor már csak másfél méter van a vízben, az alsó inat is kiemelik a vízből s a lomha állat tehetetlenül vergődik a háló elszűkült öblében. Aztán ő is a hálórakásra kerül, s örökre vége a szabadságának. Néhány darab fekszik mindkét csolnakban hálóval leborítva. Megkezdődik a kiszabadítás munkálata. A kiszabadított halakat, kézről-kézre adva, a bárkás csolnakba teszik. Aztán kopoltyún ragadva egyenkint leeresztik a bárkába. — Lesz még itt süllő is — szólal meg az egyik fiatal. — Van is a Körösbe elég. — De még itt a háló alatt, majd meglátják kentek. — Ne vitatkozzunk — vág közbe Péter bácsi komolyan. — Nyomjuk el azt az egyet, ha igaza van is. A tanácsülés is csak úgy ér valamit. De hiába akarják elnyomni, mert csakugyan igaza van. Szép két kilós süllő kerül a háló alól. Sietve adja oda a bárkakezelőnek; még hozzá is teszi: — Tegye bele kend gyorsan, hogy meg ne haljék. — Bele azt, mert ha a nap a szemibe süt, akkor vége. S az utolsó darab is eltűnik az öblös bárkában. Az első húzás eredménnyel végződött. A fiatalabbja meg van elégedve, de a két öregnek öt ennyi se volna elég. — Hát öttel több a semminél, de hiába, csak rövid ez a háló arra, hogy nagy tanyákat húzzunk. Aztán kezdődik a második tanya előkészítése. A víz sok gallyat, szemetet visz magával, amit a háló húzás közben összeszed. Az ilyesmit pedig már csak azért sem lehet benne hagyni, mert messziről észreveszi a hal. Minden húzás után kitisztítják. De meg ritkán van olyan húzás, amelyiknél valami nagyobb ág, vagy valami posvány-tuskó ki ne szakítaná a hálót. Ha beakad a háló, ami bizony éppen nem ritkaság, hatalmas szakadás marad rajta. Az ilyen hibát azonnal ki kell javítani, mert különben hasztalan a fáradság. Ilyenkor előkerül a fonállal meghányt tű a hajóládából, s egyszerre ki van javítva a hiba. Ez a meglehetős lassú munka nem történhetik meg pipaszó nélkül. Meg hogy a húzás közben történt veszekedést, szidást is csak a Körös hallja meg, harag nem marad a szívekben, s a humorizálás is járja ilyenkor. A sok pipás ember közt olyan is kerül, aki csak bagózni szokott. Kiveri hát a pipás a bagót,
