Szabó Ferenc szerk.: Banner János emlékezete (Békéscsaba – Szeged, 1989)
Banner János két tanulmánya - Tárcsái halászok közt (Sajtó alá rendezte: Szilágyi Miklós)
Péter bácsi szeme mindent észrevesz. Már meg is látta, hogy egyik-másik tukarcs nagyobb, mint a többi. Azonnal intézkedik: — Szedd ki annak a tukarcsnak a felit. Nagy tukarcsot nem kell hagyni, mert ha egy kis „szikra" megy, felemeli a hálót és lyukat hágy! Mikor az egészet átszedték a másik hajóba, az így felülre került kantárba is belehurkolják a húzókötelet. Aztán a háló felét visszaszedegetik. A háló fele egy hosszabb palával van megjelölve. Most már minden elő van készítve a hálóvetésre, csak az alkalmas helyet kell kikeresni. Ez már nem nagy dolog, mert úgy ismerik a vizet, mintha saját feleségük volna. Péter bácsi a partra néz. Aztán mikor szemével megtalálta, amit keresett, kiadja a parancsolatot: — Itt vetünk, eresszed mindjárt! Most aztán már mindenkinek ég a kezében a munka. A két csolnakba elosztott háló úgy van elhelyezve, hogy a felső része a palákkal együtt a kormányos felé, a vasasín a hajó orra felé fekszik. A háló közepét jelző hoszszabb pala a két hajó közt lebeg. Minden kész a vetésre. Az összekötözött hajókat szétoldják. Aztán elhangzik a vetésre szolgáló jelszó: — Ereszd! Máskor más szóra kezdődik a munka: — Mehet! De aztán ilyenkor megy is gyorsan. A csolnakok a két part felé eveznek gyorsan, teljes erőből. Az egyik evezős teljes erőből húz, a másik csak félkézzel, mert a másikkal szaporán hajigálja a vízbe a háló alsó részét; a felső rész behajigálása a kormányos dolga, aki most a kormányzással vajmi keveset törődik. A helyes irányítás ilyenkor az első evezős feladata. A hálót addig dobálják, míg el nem fogy, s a kötélhez nem érnek. Aztán már csak a kormányos ereszti. Ez a legnehezebb feladat. Most kell legjobban vigyázni, hogy mind a két hajóból egyformán eresszék a húzókötelet, mert ha valamelyik oldal elmarad, könnyen kifutót talál a hal. Pedig még erre a nehéz feladatra is csak a félkezét használhatja a kormányos, mert most már a hajó irányítása is az ő kezébe került. A lábával segít magán. Rálép a kötélre, s úgy ereszti csendesen jobb keze segítségével. Most már a két csónak körülbelül a víz széléig ért. Az út irányát a part iránya szabja meg. A két csolnak párhuzamosan halad. Mind a kettőből egyenlő hosszú kötéldarab tartja a félkörben elhelyezett hálót, melyből csak a palák látszanak a víz tetején. Néha-néha pár pillanatra eltűnnek a víz alatt, mikor egy kicsit gyorsabb tempóban eveznek. De ezt azonnal észreveszik, mert mind a hat ember szeme figyeli a hálót. Közbe-közbe mikor már láthatólag kerül hal a hálóba, s a menekülési kísérlet közben megcsillan a víz színén, találgatják, hogy milyen fajta lehet:
