Szabó Ferenc szerk.: Banner János emlékezete (Békéscsaba – Szeged, 1989)

Banner János két tanulmánya - Tárcsái halászok közt (Sajtó alá rendezte: Szilágyi Miklós)

annyit se szabad, hogy egy paprikás halat főzhetnénk magunknak, ha halászat közben megáhítjuk. Pedig még a nyomtató lónak se kötik be a száját. Hát az igaz, hogy a bért esküdt uram fizeti, de hát nem is hatvan koronáér' adja kilóját. Csak szebb vót az régen. — Hiába, csak igazabb volt régen a világ — vetem oda a szót megértéssel. — Csakhogy akkor úr volt a bérlő — válaszol rá az igazság erejével, s mert látja, hogy megértem a sorsukat, megnyílik előttem a lelke. Nincs már most olyan halász dolog, amit meg ne tudhatnék tőlük. Ha egy kérdést adok, mindnyája felel, s most már behatolhatok a tárcsái halászok rejtekeibe. De csínján bánok a kérdésekkel. Sokat se akarok alkalmatlankodni, meg a munkát se akarom hátráltatni, mert már végén jár a fölöstök, s apránként indulni kell. Majd lesz rá idő munka közben is. Akkor is csak esik szó mindenről. Készülődünk az indulásra. Lemegyünk a csolnakokhoz. Kiki elfoglalja a maga helyét, és bemegyünk a víz közepére. Ott kezdődik az előkészítő munkálat. De mielőtt dologhoz fognának, mindenki leöblíti a sült szalonnát egy kis friss Körös vízzel. Előkerül a két szapoly. Oldalával fordítva elhárítják a felszínen úszó vízi szemetet. Aztán megmerítik, s jóízűen isznak belőle. A megmaradt vizet visszaöntik a többi közé. Mikor Péter bácsi elvégezte a magáét, oda adja a szapolyt a legfiatalabb halásznak s jóízű humorral teszi hozzá: — Igyál, Gábor, téged kínálni kell, másnak van esze! És Gábor nem haragszik meg, pedig valamennyien nevetnek rajta. Aztán vége lesz a beszélgetésnek, mindenki munkához lát. A két csolnak szorosan egymás mellé áll. Az egyiknek a köteléből hurkot csinálnak, s azt a másiknak az orrába vert szeghez kötik. A bárkát a vízre bocsájtják, s hogy hamarabb víz alá kerüljön és megteljék vízzel, lenyomják a víz alá. Az egyik végén levő láncot a külső oldalon levő daladzótartóhoz kötik: a hátulján levő szegre drótot csavarnak, s ezt a hajó farának belső oldalába vert szeghez erősítik, hogy a bárka mindig szorosan a csolnak mellett maradjon. Most már a hálóra kerül sor. Most kell alaposan megvizsgálni, hogy ha a reggeli foldozásnál maradt volna hiba, a mindig kéznél levő kötőtűvel azonnal kijavítsák. A laptúr mind a két végén a csatpálcához van erősítve, melynek alsó végén a lehúzó kő helyezkedik el, vesszőgúzzsal vagy kötéldarabokkal odakötözve. A csatpálcáknak az alsó és felső végeihez van erősítve egy jó erős kötél, mely két méter hosszúságban V betű formára jön össze. Ebből a csomóból nyúlik ki az a rész, melynek kantár a neve, s szintén erős csomózású kettős kötélből áll. Ehhez a kantárhoz erősítik a 30-40 méter hosszú húzókötelet. A hálóvivő hajóból először a kantárt emelik át. A húzókötelet azonnal hozzáhurkolják. Aztán a csatpálcát végigfektetik a hajóban, s három ember hozzálát az átszedegetéshez. Egy az úszópalákkal megrakott felső inat, másik az ólomnehezékkel ellátott vasas inat, harmadik a háló közepét szedegeti. Közben erősen figyelik az esetleges hibákat. Nemcsak a hibát, de a tukarcsokat is megnézegetik.