Szabó Ferenc szerk.: Banner János emlékezete (Békéscsaba – Szeged, 1989)

Banner János két tanulmánya - Tárcsái halászok közt (Sajtó alá rendezte: Szilágyi Miklós)

— Sok időbe kerül, de aki azt csinálja, a' másikat nem csinál. Na, eriggy innét, majd ráülök én. Azzal rátelepszik nagy akurátussággal, s szaporán kötözgeti a szemeket. A nagy sietségben leszalajt egy szemet. Rám néz, látja, hogy erősen figyelem a munkáját. Bizonyosan arra gondol magában, ennek is mindent meg kell nézni. Igyekszik is mindjárt másra tolni a hibát. — Csúnya kutya csúszós szeműek ezek a győri hálók, nem olyanok, mint akit magunk kötünk. — Nem is csuda — szólal meg a másik —, ha vakok kötözik. — Nahát ezt is kitanáta a kincstár — fejezi be az elmélkedést Péter bácsi, aztán szótlanul szívja a pipáját. Jó másfélórába kerül, míg a nagy lyuk eltűnik. A többiek már mind készen vannak, s akinek dolga van a piacon, még beballaghat. El is oldalognak egyenkint. Csak hárman maradnak ott. Nagy ritkán szó is esik közöttük. — Hallod-e Gábor, hát a te napád még mindig nem hótt meg, pedig már rígen beteg. — Nem hal a' meg még sokáig, mer szőr tekerődzött a lelkire. így érdeklődnek még a családi dolgok iránt is, míg végre Péter bácsi feláll a kényelmetlen ülőhelyéről, s kiadja a parancsolatot: — Hát most mán indulhatunk! Megkezdődik a pakolódzás. De előbb még a hálót fel kell tukarcsolni, mert iszapos talajon csúszik a berényi víz alján. Szedi is már az egyik ember a hosszú szárú száraz füvet. Csóvákat csinál belőle, aztán az alsó részen levő vasasínhoz dugja, minden második vasnehezék mellett. Ez már majd nem engedi lesűlyedni a nehéz vasdarabbal nehezített kötelet. Aztán a két ember vállára veszi a háló két végét kifeszítő egyik csatpálcát, az alsó végéhez erősített lehúzókővel együtt. Egy ember előttük haladva a csatpálcára rakja az összeszedett hálót a másik csatpálcával együtt. Aztán vállon leviszik az elkészített csolnakhoz. A többiek azalatt rendbeszedik a csolnakokat. Az orrában és a farán lévő alatti ládába berakják a bakókat, a levetett ruhadarabokat. Felteszik az ülésdeszkákat. Mindegyik hajóba egy gombos végű evezőt és két sima daladzót tesznek. Felszerelik a fából készült daladzótartókat. A daladzó végére erősített szeges vaspapucsot megigazítják, hogy a szikes fenéken ide-oda ne csúszkáljon. Az egyik hajó ülésein keresztül fektetik az imént kihúzott bárkát, a másikon az összeszedegetett laptúrt, s valamennyien elhelyezkednek az üléseken. Az első daladzós berúgja a csolnakot. Aztán maga is beugrik, s megindulnak a vízfolyás ellenében. Mikor a víz közepére érünk, valamennyien felállnak, s a csolnak két oldalán és a végén az evezővel és daladzóval tolják a hajót. A víz egészen kicsi, csak „lapig ér". Ahol aztán mélyebb víz következik, ott mindenki elfoglalja a helyét, s szabályos evezéssel hasítják a vizet. Jó óra telhetett el, mikor a berényi híd közelében a bal parton kikötöttünk. A part mind a két oldalon meredek. Csak egy-egy fűzfával együtt leszakadt