Dankó Imre (szerk.): A Gyulai Erkel Ferenc Múzeum Jubíleumi Évkönyve Erkel Ferenc születésének 150. évfordulójára (Gyula, 1960)
Régészet - Banner János: Az Erkel Ferenc Múzeum legrégibb ritkaságai
hezíti. És ez annyival is inkább természetes, mert a formákat az élet szükségletei nemcsak létrehozták, de ugyanolyan mértékben fejlesztették is. Minthogy a Balkánról Közép-Európába került askosok kérdése vagy azok helyi utánzása több ízben is foglalkoztatta a szakembereket88 és a tanulmányok érintették a nem tökéletesen azonos alakú és korú láncszemeket is, az eddig nyilvántartott és a külföldi irodalomban is említett magyarországi darabokról kell néhány szót szólani. Először talán azokról az edényekről szóljunk, amelyeket Behrens askoid l'ormáknak nevez.89 Két régen ismert edényre hivatkozik. Az egyiket Tompa említette.90 A képes táblán jelzett méret alapján nem lehet tiszta képet kapni. Valójában egészen kisméretű, de annál jellegzetesebb díszítésű példányról van szó. Az edényke Zókról származik, a vucedol-zoki csoport magyarországi névadó helyéről és a pécsi Janus Pannonius Múzeumban van. A másik Sövényházáról származik és a szegedi Móra Ferenc Múzeum őrzi. Magunk közöltük először,91 mint éppen a fentebbi edény lényegesen nagyobb, de kevésbé díszes hasonmását. A zóki kultúrába soroltuk, tekintettel arra, hogy a Tisza—Maros vidékén, de azóta sokkal nagyobb kiterjedésű területen is elég gyakran előfordulnak a kultúra jellegzetes díszítésű, főként tál töredékei.92 Az idesorolásnak tehát kizárólag formai okai voltak s az sincs kizárva, hogy esetleg a bronzkorba tartozik. Hogy Behrens a Vucedolban talált galamb alakú edényt is olyanként említi, mint amelynek askos jellege van, annyival is inkább érthető, mert, ha gondosabban kidolgozott alakja az előbbitől el is tér,93 a madár alak ennél még határozottabban felismerhető. Hogy azonban görögországi kapcsolatai (pl. kettős bárd stb.) ellenére is ez volt-e a már említettek előformája, azt a kevés rendelkezésünkre álló adat alapján annyival is nehezebb eldönteni, mert, ha nem is előzmény, de időrendben régibbnek látszó darab Magyarországon is van, mint még látni fogjuk. Említ Behrens még egy leletet, J. Filip professzor közlése alapján, amely a kosicei múzeumban van Kelet-Szlovákiában és vagy a csehszlovák—magyar határvidékről, vagy Magyarországról származik.94 Ez a megállapítás tévesnek látszik, s talán más leletről van szó. Ismerünk azonban egy askos karakterű edényt, amely régebben a komarnoi múzeumban volt s jelenleg Piestanyban van. Lelőhelye valóban magyarországi. A Dunántúlon, Kecskéden, a tatai járásban találták s még az első világháború előtt került a múzeumba. Ez a darab is a madáralakú edények csoportjába tartozik s ha a régi leltári jelzés nem téves, jellegzetes bronzkori edényekkel együtt került a múzeumba,95 ami természetesen még nem jelenti a leletek együttesét. 88 Csak! az összefoglaló munkákról kívánónk szólani s e rövid ciikk keretében nem érintjük a szép számú ásatási jelentéseket, kiértékelések adatait, s ezért a 17. j-ben említett összefoglaláson kívül legyen elég O. Fr. Gandert és H. Behrens, Zwei Askoi aus Mitteldeutschland und ihre Bedeutung für die Datierung der sorg, nordischen Kulturen der Jungsteinzeit. Jahresschrift für Mitteldeutsche Vorgeschichte, Halle (Saale, 36) (1952) 42. sk. és H. Behrens, Zwei Askoi aus Mitteldeutschland (Nachtrag) Uo. 39 (1955) 249. 1. c. közleményeit említeni. 89 Uo. 36 (1952) 51. 1. 90 F. Tompa, 25 Jahre Urgeschichtsforschung in Ungarn. BdRGK 24—25 (1934—35) Taf. 20. 6. 91 J. Banner, Das Tisza-, Maros-, Körös-Gebiet bis zur Entwickelung der Bronzezeit. Szeged, 1942. Taf. CXXXIV. 92 Patay P., VuCedoli-stílusú talpas tálak elterjedése Magyarországon. — La repartition des plats á pled du type de Vuéedol en Hongrie. Arch. Ért. 1940. 1. Hk. 1. és B. Novotny, Slavonska kultúra v Ceskoslovensku. SA UI. .1955) 5. sk. 1. A vonatkozó irodalmat 1. ott. 93 Behrens, i. m. 36 (1952) SI. 1. 94 Uo. 95 A komarnoi múzeum nagyrévi fülű edényeinek leltári száma: III. B. és III. B. 2. A madár alakú edényé: HI. B. 1. Fényképeinkből és jegyzeteinkből. A darabra nemrégiben M. Dusek is szíves volt figyelmünket felhívni. L. Dusek M. a kecskéd! és monostori bronzkori temetők. Bég. Fűz. II. 8 (1960) N. t. 3. 43
