Dankó Imre (szerk.): A Gyulai Erkel Ferenc Múzeum Jubíleumi Évkönyve Erkel Ferenc születésének 150. évfordulójára (Gyula, 1960)
Régészet - Banner János: Az Erkel Ferenc Múzeum legrégibb ritkaságai
A felsorolt darabok, ha nem tökéletesen egyformák is, kimondottan madáralakúak és időrendben a péceli (badeni) kultúrát követő vucedol-zóki kultúrába, illetőleg a középbronzkorba, a dunántúli mészbetétes edények csoportjába tartoznak. Fentebb már érintettük azt a kérdést, hogy a madáralakú edény már jóval előbb ismeretes lehetett Magyarországon. E tekintetben nagyon is figyelemre méltó leletről kell megemlékeznünk.96 Csalog József már hivatkozott tanulmányában közölte azt a madár alakú edényt, amelyet 1953-ben Szabó János, akkori szentesi múzeum vezető, leletmentés során Felgyőn, Csong'rád megyében szerzett. A közlésből nemcsak az egyelőre zavarosnak látszó leletkörülményekről tájékozódhatunk, hanem magát az edényt is négyfelől fényképezve ismerhetjük meg. Az edény az új leltározás során azonosítható volt, de a feljegyzések szerint egyidejűleg bevitt körömdíszítéses cserepeket nem lehetett azonosítani. Csalog ennek ellenére, technikai alapon a Körös-kultúrába tartozónak tartja.97 Ha a datálást elfogadjuk, azt is meg kell állapítanunk, hogy a madáralakú edényt már jóval a középsőbronzkor, illetőleg a vucedoli kultúra megjelenése előtt ismerték a magyar Alföldön és a Balkánon is. Ez már csak azért sem volna meglepő, mert — hogy a domborművű állatábrázolásokat ne is említsük — állatfejet vagy egész állatot ábrázoló mécseseket és lábakat, már a Köröskultúra első telepeinek feltárásakor is aránylag elég gyakran találtak.98 Ez természetesen sem azt nem jelenti, hogy ebben vagy akár még az ezután előkerülő hasonló korú és formájú ilyen edényekben keressük az előképét a íentemlített későbbi madáralakú edényeknek, sem azt, hogy az öcsödi askost okvetlenül a Körös-kultúra emlékének tartsuk. Más magyarországi leletanyagot említ Milojcic tanulmánya,99 azzal a megjegyzéssel, hogy „körülményekhez képest későn jelenik meg és formája az aegei előképeknek másodlagos utánzata”. A péceli (badeni) kultúrába tartozó tiszakeszi100 és Körös-völgyi101 példányokra hivatkozik, amelyek valóban elütnek a — hogy úgy mondjuk — klasszikus askos formáktól. Az utóbbi darab lelőhelye kétséges, de valószínű, hogy a Fehér-Körös völgyéből való. Szórványos lelet lévén, csak a díszítése és az előbbivel való formai hasonlata alapján osztható be a péceli (badeni) kultúrába. Az előbbinek idetartozását — a rajta lévő jellegzetes díszítésen kívül — kétségtelenné teszik azok az edények és töredékek, amelyek ugyanerről a lelőhelyről egyidejűleg kerültek a miskolci múzeumba.102 Ezek közt van egy csupor,103 104 amelynek szabályosan ívelő fülén lévő ujjszerű kiemelkedés — mint erről más helyen szóltunk — kétségtelenül bulgáriai kapcsolatokat mutatva,m arra enged következtetni, hogy maga a szóbanforgó merítő edény is a Balkánról jött a Kárpátme96 Sem az egész kéiüés-komplexummal, sem valamennyi hazai madár alakú edénnyel nem kíván foglalkozni, mert ez a kérdés és a vele kapcsolatos Magyarországon kívüli anyaggyűjtés Béna István tanársegédet már régen foglalkoztatja, és az eredményeik közlését tőle várjuk. 97 Csalog, 1. m. 10—11. L, VI. t. la-d. — A találó levélbeli közlése szerint a majorudvaron egyengető munka közben sekély mélységben került elő a madár alakú edény és egyéb kerámiai töredék. Ezek között körömcsípéses jellegzetes darabok is voltak, amelyeket a Köröskultúrába sorolhatunk. Levél Egerből, 1960. III. 28. 98 I. Kutzián, The Körös Oultur. Diss. Pann. Ser. It. No. 23. Budapest, 1944. VIH. t. 6a—<b (Tiszazug-Tópart, HU. t. 6) (Monostorszeg), XXXV. t. 6. (Hódmezővásárhely, Kotaapart—Vata-tanya, XXXVI. t. 9. 12. (öbessenyő), XLVH. t. 17, 18. (Kotacpart, Vata-tanya), 19 (Öbessenyő) sth. 99 Milojcic, i. m. 116. 1. 100 Fr. Holste, Zu Formenschatz und Datierung der östlichem „Badener” Kultúr. Germania. XXIII (1939) S. 220. Abb. 1. MKL Uo. Abb. 2. 102 J. Banner, Die Péceler Kultúr, AH XXXV. LXII. t. 16, 20—22, 213—27, 29—33, 35—87. 103 UO. LXII. t. 20, 26, 27. 104 Uo. 163—164. 1. 44
