Dankó Imre (szerk.): A Gyulai Erkel Ferenc Múzeum Jubíleumi Évkönyve Erkel Ferenc születésének 150. évfordulójára (Gyula, 1960)
Régészet - Banner János: Az Erkel Ferenc Múzeum legrégibb ritkaságai
A két hazai példány lelőhelye azonban korántsem esik ugyanarra, sőt még közeli területre sem. A hajdúböszörményi lelőhely valóban közel van a kormeghatározó bronzedényekben sem szegény, raktár leletekben pedig igen gazdag Nyírséghez, az endrődi azonban lényegesen távolabb van ettől a hármas Körös vidékén. Ha a leletek gyakoriságát nézzük, akkor a Kárpátmedence területénél a rajta kívül eső terület valóban lényegesen kevesebb lelettel rendelkezik, hiszen Németországban három, Ausztriában két, Olaszországban csak egy lelőhelyet ismerünk. Az eredet helyét tehát valóban nem könnyű meghatározni. Valószínűnek látszik, hogy a Kárpátmedence területéről terjed a fentebb említett három irány felé. Az eddig igen kevés leletegyüttes azónban még semmiképpen sem bizonyítja olyan műhely létezését, amelyet a típus gyártási és kiindulási helyének tekinthetünk. Ez a kérdés tehát a mai napig nyitva maradt. A magyarországi különféle típusok korpuszát Mozsolics Amália állította össze.69 Lényegesen bővítette ismereteinket nemcsak a Hampel idején már ismert leletek tüzetesebb leírásával, de az újabban előkerült darabok közlésével is. Hampel után közli az endrődi sisak rövid leírását is. A kiegészítésként adott újabb anyagban azonban egy sincs, amely abba a csoportba tartoznék, amelyet hajdúböszörményi csoportnak nevez, és amelybe a mi példányunk is tartozik. Az elnevezést szerencsének tartjuk, mert a lelet jól keltezhető és többet mond, mintha csupán a szórványos endrődi lelet után kívánta volna elnevezni. A leletet a HB időre keltezi.70 Legutóbb Foltiny István foglalkozott a lelettel/1 Merhart munkája eredményeinek és beosztásának figyelembe vételével. Az endrődi és hajdúböszörményi sisakok rövid leírását adva a kettő közti különbségre is felhívja a figyelmet. A datálható lelet alapján, közelebbről meg nem határozva a korai hallstatti időkre keltezi.72 Az itt bemutatott irodalom is bizonyítja, hogy ez, a múzeumba kerülése óta mindig szemelőtt lévő darab, annak ellenére, hogy szórványos lelet, a szerencsésebb körülmények közt előkerült hajdúböszörményi azonos darabbal együtt, úgyszólván napjainkig foglalkoztatta a hazai és külföldi szakembereket. Méltán tarthatjuk tehát a múzeum egyik legértékesebb darabjának. Nem kevésbé értékes az öcsödi vízmerítő edény sem, amelyet a mai napig sem ismer a szélesebb körű hazai, még kevésbé a külföldi irodalom. Ez a darab is ott volt a kiállításon, amit Hampel katalógusa tanúsít: „Vase en argile de la forme d’un rhyton á pied, trouvé á Öcsöd.”73 Maga az elnevezés — őskori anyagunkban addig nem volt — még csak sejtetni sem engedte, hogy tulajdonképpen milyen formáról lehet szó. A megye területén talált leletek közül ez a darab bizonyára magára vonta a szakemberek figyelmét, de Hampel fényképgyűjteménye — bár az előbbi kettőt közölte —, ennek a jelentős darabnak nem adott helyet. A képen nem közölt darabot illetően csak feltevésekre voltunk utalva, még akkor is, ha tudtuk, hogy Mogyoróssy János 1875—76 esztendőről szóló múzeumőri jelentésében említette, hogy Öcsöd község elöljárói füles agyag vízmerítő edényt ajándékoztak a múzeumnak.74 Alakjáról azonban ebből a jelentésből sem kaptunk képet. 69 Mozsolics A., Neuere hallstattzeitliche Helmfunde aus Ungarn. — Acta Archaelogica Hungarica. V (1954) 35—54, 1. 70 Uo. 48. 1. 71 Foltinyi, i. m. 72 Uo. 80. 1. Taf. 53. 12. 73 Hampel, Catalog 105. 1. 74 Évik. n. (1875—76) 145. 1. 39
