Dankó Imre (szerk.): A Gyulai Erkel Ferenc Múzeum Jubíleumi Évkönyve Erkel Ferenc születésének 150. évfordulójára (Gyula, 1960)
Néprajz - Dankó Imre: Cserépedények Kötegyánban
tét), -mécses, -persely, -kanna, -tintatartó, -porzó (a tintatartó része), -kályha, -tető (háztető), — pipa. Edény, mázas-, mázatlan-, virrágos-, főző-, ételes-, tót-, vászon-, paraszt-, békési-, szalontai- (nagyszalontai), erdélyi-, pálinkás-, boros-, lisztes-, tejes-, mézes-, vajas-, babos-, oláh-, hasas-, aparó, derék-, finom-. Fazék, nagy-, kis-, leveses-, csigás-, lakodalmas-, tót-, vászon-, paraszt-, nagyfenekű-, babos-, lúgos-, főző-, kétfülű-, kásás-, káposztás-, lekváros-, ételes-, vajas-, túrós-, olajos-, pettyes-, virágos-, szélesaljú-, drótos-, tűzi-, — rakó. Korsó, vizes-, boros-, csöcsös-, kis-, nagy-, szűrős-, tót-, vászon-, csücskös-, csali-, csatlós-, füles-, kúti-, mezőrejáró-, szemes-, Miska-, Jutka-. Köcsög, tejes-, virágos-, kis-, nagy-, itcés-, írós-, csurgásos- (mázára vonatkozik), fületlen-, vászon-, tót-, kövér-, fehér-. Tál, gyúró-, első-, porciós-, leveses-, paraszt-, virágos-, madaras- (a díszre vonatkozik), kakasos- (a díszre vonatkozik), drótos-, mázas-, nagy-, kis-, gazda-, tálas (edény, főleg tányértartó bútor). Tányér, mély-, lapos-, virágos-, emlékes- (feliratos), mázas-, szegény-, fali-, szolga-, -tartó (bútordarab). Bögre, kis-, nagy-, babos- (a pettyes díszítésére vonatkozik), pettyes-, virágos-, füles-, emlékes- (feliratos), ivó-. Kanta vagy kanna, olajos-, nagy-, tejes-, széles szájú-, virágos-, kis-, füles-, vizes-, kútrajáró-, mézes-. Kancsó, boros-, vizes-, virágos-, emlékes- (feliratos), kis-, nagy- orros-. Csupor, tejfeles-, tejes-, mézes-, lekváros-, virágos-, kis-, nagy-, pettyes-. Bődön, lisztes-, lencsés-, lekváros-, vajas-, zsíros-, szappanos-. Kulacs, perec-, lakodalmas-, hordó-. Butéla, butella vagy butélia, virágos-, imakönyv-, kantáros- (szíjjal felfüggeszthető), zsebrevaló-. Bütykös, kis-, nagy-, pálinkás-. Lábas vagy lábos, főző-, füles-, drótos-, kis-, nagy-. Szílke, koma-, beteg- (beteghez hordják benne az ételt), pettyes-, kis-, nagy-. Tintatartó. Gyertyatartó. Gyertyamártó. Mécses. Manapság a kötegyániak cserépedényt már alig használnak. Mindössze „aprójószág itató”-1, „tejes köcsög”-öt és „virágcserepet” vesznek. Napjainkban ezeket a még használatos darabokat leginkább a gyulai piacon, a sarkadi vásáron vagy ha van, a helyi földművesszövetkezeti boltban szerezhetik be. A ma használatos cserépedények közül leglényegesebb a tejes köcsög. Az újabbak általában csak belül mázasak. A régebbieket éppen arról lehet megismerni, hogy kívül is van mázuk. A kívül mázas köcsögök egy része díszített is. A díszítés zömében ecsettel festett virágdísz és az 1920—30-as évekből származik. Az itatok és virágcserepek mázatlanok. Azokat tartják jónak, amelyek vörös, hússzínűek, jól ki vannak égetve. Az itatónak az is egyik próbája, hogy ha az egy lábbal a szájára álló embert megbírja, nem törik alatta össze. A virágcserepeken és az itatókon néha egy körbefutó bemélyülő, vékony vonaldísz is látható. Kötegyánban a cserépedényt a század elején váltotta fel a vasedény. Az új edényfajta gyorsan terjed és mára már teljesen kiszorította a cserépedény mellett a faedényt is. Ma már a hagyományos ételek készítésénél sem használják őket, például a lakodalmi csigaleves se cserépfazékban (lakodalmi fazék) fő. Eltűnt a komaszilke is, a mezőn dolgozók se korsóban viszik magukkal az ivóvizet. A cserépedény ilyen nagymérvű kiszorulásának a vasedény sok előnye mellett az is az oka, hogy az utóbbi 80 év alatt a kötegyáni konyha berendezése döntő változáson ment át. Ma már kötegyáni házban alig találunk kemencét, szabadtűzhelyet; általában olyan konyha-, tűzhelyberendezést, ami a cserépedény használatának megfelelne. Átalakultak a konyha bútorai is. Legtöbb helyen boltban vásárolt konyhabútor van, tálas például nincsen sehol. A cse-90
