Dankó Imre (szerk.): A Gyulai Erkel Ferenc Múzeum Jubíleumi Évkönyve Erkel Ferenc születésének 150. évfordulójára (Gyula, 1960)

Néprajz - Dankó Imre: Cserépedények Kötegyánban

répedény tartására használatos berendezések közül egyedül a ház előtt felállított köcsögtartó ismeretes még. De már ezt is sok helyen a ház előtti virágoskert kerítésének lécei helyettesítik. A használatból kiszorult cserépedények másodlagos felhasználásba kerültek. Igen sok felkerült közülük a padlásokra, ahol babot, lencsét, borsót tartottak bennük. Ide kerültek azok a cserépedények is, amelyekben ugyan nem tartottak semmit, de kiszorultak a lakásból (például a sok butéla, tányér). A padlásokra került cserépedények jobban jártak, mint azok a társaik, amelyek az istállókban, színekben kerültek felhasználásra. Sok fazékféleségben tartottak kocsikenőcsöt, mécs számára olajat; nagyobbakban a szappannak való zsiradékot gyűjtötték össze s mindezek tönkre tették az edényeket. Különösen sok edényt, főleg bütyköst tett tönkre az étolaj a második világháború alatt és után. Faluk átitatódott olajjal, mázuk lemállott, belsejükre vastag zsírréteg rakódott le. Igen sajnálatos, hogy ennek a rongálódásnak a legszebb edények estek áldozatul.

Pedig Kötegyánban is, mint más falvakban is még nem is olyan régen igen megbecsült volt a cserépedény. Cserépfazekakban, lábasokban főztek; cseréptányérból ettek, cseréptálban tálaltak és nagy tálakban gyúrták, kelesztették a tésztát. A nagy mennyiségben készített száraztésztákat, tarhonyát is nagy tálakba szedték össze szárítás után. A kamrákban zsákban álló lisztből formás, kétfülű bödönökbe szedtek, hogy kezeügyükben legyen a konyhán. A bődön szűk száját fedő borította. A lisztes bödönökhöz hasonló, voltaképpen ugyanaz az

Gyertyamártó. Sikáltdíszű, nádudvarinak látszó feketeedény. Adatait lásd a 18. jegyzetben,

91

T