Dankó Imre (szerk.): A Gyulai Erkel Ferenc Múzeum Jubíleumi Évkönyve Erkel Ferenc születésének 150. évfordulójára (Gyula, 1960)
Néprajz - Erdős Kamill: Cigánykutatók
Cigánykutatók Erdős Kamill Gynla Több mint hatezer publikáció bizonyítja: a cigányság az a nép, mellyel — világviszonylatban — eddig legtöbbet foglalkoztak. Európai felbukkanásuk után félezredévig még az is rejtély maradt: kik is voltaképpen és honnan jöttek? Barnabőrűek voltak, egzotikus-tarka ruhákban jártak és olyan nyelven beszéltek, melyet senki sem értett. És hirtelen bukkantak fel, szinte egyik napról a másikra; és ők maguk sem tudták megmondani: mióta vándorolnak, mivégett és miért éppen most? Igen rövid idő alatt egész Európát átszáguldották, eljutva Angliáig. Az 1700-as évek vége felé az érdeklődők gyanúja egyre inkább Elő-India felé terelődött, mint esetleges kirajzási pontúkra. Ezek közül is a magyar Vályi Istváné az érdem, aki elsőként vetette fel a cigányok indiai (malabár partvidék) származásának valószínűségét.1 Hipotézisét H. M. G. Grellmann — aki az első összefoglaló munkát írta a cigányokról2 — is magáévá tette —, de végső fokon csak A. F. Pott hatalmas, kétkötetes összehasonlító nyelvtana adta meg a tudományosan megalapozott bizonyítást.3 Az 1840-es évektől — Pott munkája megjelenésének idejével — igen energikus cigánykutatás indult meg Európaszerte, mely még napjainkban is lankadatlanul tart. Nyelvészek, történet- és néprajzkutatók egymással vetélkedve kísérelnek meg fényt vetni a cigányság életének legapróbb mozzanatára is — de ami a kutatás nehézségét igazolja: ez az évszázados, türelmetlen, erős iramú munka — többek között — még azt sem tudta kideríteni, hogy az Indiában jelenleg élő számtalan nép melyikéből szakadt ki az előttünk „cigány” néven ismeretes népcsoport? A sok „rejtély” ösztönzi a pionírokat. Az angol G. Borrow,4 a francia P. Bataillard,5 a német R. Liebich6 és J. H. Schwícker7 emelkednek ki a „ceruzával cigányokra vadászók” sokaságából. 1888-ban, igen jelentős kezdeményezés születik. Angliában megalakul a „Cigány Tudós Társaság” (Gypsy Lore Society); folyóiratot bocsát ki; összefogni és renszerezni igyekszik a kutatómunkát. E Társaság jelenleg is aktívan működik, illetve folyóirata — évente kétszer — megjelenik.8 Az első időben kimagasló munkát csupán a nyelvészek végeznek (akiknek többsége a történetkutatás területét is érinti), jelentősebbek: R. Sowa,9 F. Miklosich,10 R. Paspati11 és József főherceg.12 Ami az ethnographiát illetti, az akkori romantikus irányzat gátolta a megbízható adatszolgáltatást. Ugyanis, főként: „soha nem hallott, egzotikus” érdekességek lejegyzésére törekedtek és e csupán fantasztikus va-1 1/776. (Anzeigen. VI. 87—88. old.) 2 H. M. G. Grellmamn: Historischer Versuch über die Zigeuner. (Göttingen, 1787.) 3 A. F. Pott: Die Zigeuner in Europa und Asien. (Halle, 1844—45.) 4 G. Borrow: The Zincali or an account oi the Gypsies of Spain. (London, 1841.) 5 P. Bataillard: De l’apparition et de la dispersion des Bohemiens en Europe. (Paris, 1844.) Stb. 6 R. Liebich: Die Zigeuner. (Leipzig, 1863.) 7 J. H. Schwicker: Die Zigeuner in Ungarn und Siebenbürgen. (Wien u. Teschen, 1883.) 8 Journal of the Gypsy Lore Society, (továbbiakban: JGLS.) — Edinburgh, jelenlegi szerkesztője: D. E. Yates. (1932 óta.) 9 R. Sowa: Die Mundart der Sdovakischen Zigeunern. (Göttingen, 1887.) Stb. 10 F. Miklosich: Uber die Mundarten und Wanderungen der Zigeuner Europa’s. (Akad. Denkschriften. Wien, 1872—tli880.) Stb. 11 R. Paspati: Etudes sur les Tschxnghianés. (Constantinople, 1876.) stb. 12 József főherceg: Czigány Nyelvtan. (Budapest, 1888.)' stb. 85
