Dankó Imre (szerk.): A Gyulai Erkel Ferenc Múzeum Jubíleumi Évkönyve Erkel Ferenc születésének 150. évfordulójára (Gyula, 1960)

Régészet - Halmos Béla: Településrégészeti feladatok Gyula városban és környékén

í. Az eddigi kutatás és eredményei.

A város és a városkörnyék településrégészeti kutatása az 1930-as években Implom József úttörő jelentőségű, szakszerű és gondos ásatásaival szépen indult és már néhány év alatt országosan is figyelemreméltó eredményeket, gazdag leletanyagot hozott. Több településhely feltárásával a történeti helyrajz további rögzítéséhez is értékes kiindulási biztos-pontokat adott.

Az első és legjelentősebb ekkori ásatás az 1420—52. között épült és sokáig vitatott helyű ferences kolostor és templom feltárása volt az Epreskert-utca végén az 1933. évben. Ez a középkori Gyula város egyik legterjedelmesebb épületének maradványait hozta napvilágra. Teljes területéből akkor csak a templomszentélyt sikerült a gyulai róm. kath. egyház áldozatkészségéből a köz és a jövő számára biztosítani, többi, nagy része magántulajdon maradt. Az pedig már egyenesen súlyos mulasztásnak minősíthető, hogy az akkori helyi közigazgatás és társadalom a városnak ezt a különleges helyi jelentőségű és értékű történeti emléket még az újabb beépítéstől és ezzel a szerencsésen feltárt romok durva megrongálásától sem mentesítette.

Szintén az 1933. évben került sorra a szeregyházi dűlőben Nádházi András tanyáján az 1231. évben említett Szánná falu árpádkori templomának és temetőjének feltárása is a Kétkörösköz árterületének egyik ártéri szigetén.

Ezt egymás után követték 1934-ben Fövenyes-Kerekegyháza, 1936-ban Szentbenedek és Györke és 1937-ben Boldogasszonyfalva ugyancsak árpádkori templom-alapjainak és temetőjének feltárásai a város déli határrészén, a marosi hordalékkúp-szárny lábánál az ártérbe nyúló, keskeny gerincek déli lejtőin. Ezek területének megszerzésére és a maradványok megóvására sem történt akkor és sajnos, még máig sem intézkedés. így a fövenyesi templomdombra uj tulajdonosa szintén tanyát épített. Szánná köveit pedig a birtokos gazdasági épületekhez kitermelte.

A második világháború az ásatások továbbfolytatását megszakította. Alig pótolható, fájó veszteség, hogy a háború végén a mai III. sz. általános iskola épületében volt múzeum helyiségeinek katonai beszállásolásánál gondatlanul végzett kiürítésekor az ásatások gazdag és helytörténetileg korszakalkotó, értékes leletanyaga tönkrement és a ferences kolostor részletes felmérési rajza is elkallódott. Ezzel minden addigi munka tárgyi eredménye megsemmisült. A kutatást és a leletgyűjtést tehát egészen elölről kell kezdeni.

A középkori várnak a kastélyparkban álló, hatalmasbelső épülete az 1945. évi földreformig grófi magántulajdon volt. A felelőtlen rongálok akkor ugyan nem férhettek hozzá, de feltárására, megóvására és közkinccsé tételére sem történt évtizedekig jóformán semmi se. Néhány évig még köztulajdonná-válása után is gondozatlanul és hasznosítatlanul állott és a rongálásoktól alig védve pusztulása gyorsulni kezdett.

Helyreállítását és régészeti feltárását Lükő Gábor akkori múzeumigazgatónak és e sorok írójának 1953-ban tett kezdeményezésére1 szerény fedezetből és házilagosan Gyula város Tanácsa VB 1953-ban indította el. A munkát 1954- ben már a műemléki főhatóság vette át és minden évben folytatta. Az épülethelyreállítás ez évben a befejezéshez közeledik, a külső vár, a palánk és a várkörnyék régészeti feltárása azonban még zömében hátra van.

II. A kutatás jövőbeni feladatai.

A belsővár helyreállítása, eddigi ásatásai és a műemléképületeknek a városrendezési tervezés során 1953-ban történt állománybavétele felkeltették a lakosság történeti és régészeti érdeklődését és jó közvéleményt alakítottak ki a településrégészet helyi, ezutáni feladataihoz is. Szükséges ezeket tájékozásul és indításul már most legalább nagyjából számbavenni.

1 Békés megye Tanácsa VB volt Építési Osztályának 587-22/16/1953. vm. sz. előterjesztésében. A várnak és környékének műemléki, régészeti és természetvédelmi védettség alá helyezésére tett javaslat pedig ugyanitt, az 587-22/31/1953. VIII. és 863-1/2/1954. VIII. sz. ügyiratokban. Megyei irattár.

52