Dankó Imre (szerk.): A Gyulai Erkel Ferenc Múzeum Jubíleumi Évkönyve Erkel Ferenc születésének 150. évfordulójára (Gyula, 1960)

Régészet - Banner János: Az Erkel Ferenc Múzeum legrégibb ritkaságai

dencébe. Eredetére talán a dimini füles, de nem csúcsos askos-forma mutat rá, amelyet Milojcic105 106 is közöl.

Hogy valóban az említettek-e a legkorábbi formák, azt mai anyagismeretünkkel nem dönthetjük el, de hogy régibbek a Behrens által hivatkozott formáknál, azt relatív kronológiai helyzetük kétségtelenül mutatja. Igaza van Milojcicnak abban, hogy a két formát kapcsolatba hozza az askosokkal.100 Így nem tudunk teljesen egyetérteni Behrenssel, aki ezeket külön választaná.107 Olyan értelemben igaza van, hogy nem tipikus askos formák, amelyeket a déli és északi formák fejlődés sorrendjébe bele lehetne állítani, de hogy ugyanazt a célt szolgálták egészen sajátszerű és a péceli kultúrában is ritka formájukkal, az nem lehet kétséges.

Ezt az alakot egyébként Jugoszláviából is ismerjük. M. Garasanin108 közöl egy, a kostolaci csoportba tartozó csőrös edényt Skorenovacról a zrenjanini múzeum anyagából. Analógiaként a fentebb említett két darabot említi.

Ha ezzel a darabbal nem is érünk kívül a Kárpát-medence kijelölte területen, talán a dimini régebbinek tűnő példány közelebb visz az eredet kérdésének megoldásához is, ha erről a valóban nagyon kevés anyag alapján nagyon hézagosán jelentkeznek is a bizonyítékok.

Az abszolút kronológia nem mond ennek ellent. Ha a Dimini korai hellasi 2650, 2600, 2500 körüli datálását109 elfogadjuk és a péceli kultúrát a magyarországi egész rézkor 2300—1900-as keretében,110 a relatív kronológia szerint is annak végére tesszük, a Kárpát-medence területéről előkerült példányok lényegesen fiatalabbnak látszanak, mint a többé-kevésbé hasonló előforma.

Ez a forma azonban messze jár a mi öcsödi edényünktől, amelynek időrendi meghatározására, kultúrába osztására egyelőre semmi bizonyítékunk nincs.

Nem lehetetlen, hogy a további, máris jól datálható leletek a középső bronzkorba fogják kijelölni a helyét, de végleges beosztásánál nem lehet figyelmen kívül hagyni az itt elmondottakat s meg kell vizsgálni minden szálat, amely akár csak a legkisebb adattal is hozzájárulhat a probléma megoldásához.

Ehhez azonban nemcsak a Balkán vagy a távolabbi kelet, de elsősorban a Kárpát-medence valamennyi hiteles leletének ismerete szükséges, ami, mint az eddigi gyűjtés eredménye mutatja, jelentősen szaporítani fogja az askosok számát. Csak ezek ismeretében lehet majd a tőlünk északra fekvő területek anyagát biztosan beosztani, mert az nem lehet kétséges, hogy az askost — annyi más jellemző formával együtt — a délkeleti területek adták. Hogy a megismert formát utánozták-e a befogadó területen, azt a petrográfiai vizsgálatok vannak hivatva eldönteni.

Hogy egy-egy múzeum régen gyűjtött vagy ásatott anyaga mennyi meglepetést és problémát rejt, ez a három felismerhető darab is bizonyítja, felhíva a figyelmet arra is, mennyire szükséges volna múzeumaink képes katalógusainak mielőbbi kiadása.

105 VI. Milojéic, Chronologie der jüngeren Steinzeit Mittel- und Südosteuropas. Berlin, 1949. Taf. 113. 7.

106 Milojéic, Die Askoskanne... aas. 1.

107 Behrens, i.i m. 36 (1952) 51. 1. 44. j.

108 M. Garasanin, Neolithikum und Bronzezeit in Serbien uind Makedonien. BdRGK 39 (1958) 41. 1, 219. j. — AH XXXV. tábla szám tévesen 72, 62,. helyett L. még 7. t. 1.

109 Schachermeyer, i. m. S. 32. Milojéic, Schadhermeyr és Matz datálása szerint.

110 I. B. Kutzián datálása szerint.

45