Dankó Imre (szerk.): A Gyulai Erkel Ferenc Múzeum Jubíleumi Évkönyve Erkel Ferenc születésének 150. évfordulójára (Gyula, 1960)
Régészet - Banner János: Az Erkel Ferenc Múzeum legrégibb ritkaságai
Hampel bronzkori korpuszának utolsó kötetében még mindig nem ad határozott véleményt sem a sisak korára, sem eredetére vonatkozóan, de két eddig nem említett erdélyi leletre hivatkozik. Az egyik a sárosi — amely már 1833 óta többször is szerepelt az erdélyi szász és a bécsi német irodalomban, a másik a szenterzsébeti sisak gomb, amely hasonló forma tetején állhatott/'7 Hampel utolsó megállapítását a sisak koráról hírlapi közleményből ismerjük. Hogy ebben a cikkben természetesen olyan is van, amely semmi esetre sem Hampeltől származik, az nem egészen meglepő. „Gyulai látogatása alkalmával — mint a cikk írja — legjobban lekötötte figyelmét a népvándorláskorabeli »endrődi sisak«, melyet az endrődi Körös mederben találtak. A minden különösebb díszt nélkülöző acél (?) sisak valóságos unikum. Hampel szerint az egész világon csak öt van hozzá hasonló. A rendkívül becses ritkaságot a tudós szenvedélyével tette vizsgálódása tárgyává s arra a következtetésre jutott, hogy az nem lehet avar sisak, miként néhai Pulszky Ferenc állítja, hanem még sokkal előbbi időben, Krisztus születése előtt mintegy 1000 évvel itt tanyázott népek emléke.”48 Hampel nem tartotta szükségesnek figyelembe venni Pulszky fentebb említett, az övével csaknem pontosan egyező megállapítását. Kettőjük közt pedig csak annyi különbség volt, hogy Hampel már abszolút kronológiát adott. Hampel, mint láttuk, már 1879-ben tudott a schwerini múzeumnak a mi sisakunkkal rokon darabjáról. Említi ezt a darabot G. Hock is,49 aki ugyanakkor nem feledkezik meg a Lipperheide gyűjtemény darabjáról sem. Ez a közlés főleg azért érdekel bennünket, mert arra a gyűjteményre hivatkozik, amelyben valóban van, a sok egyéb formájú közt olyan is, amely a mi sisakunk tökéletes hasonmása. A későbbi irodalom nem gyűjteményről beszél, hanem F. Frh. von Lipperheide, Antike Helme c. próbanyomatban 1896-ban megjelent közléséről, amely egyebek közt az endrődi és hajdúböszörményi sisakok rajzát is közli.50 Ezt a próbanyomatot — sajnos — nem ismerjük, de a gyűjtemény eléggé részletes leírását igen, Bruno Schröder tollából.51 Ebben egy olyan közelebbről meg nem határozott lelőhelyű itáliai darabot közöl, amely valamennyi ismert sisak közül a legközelebbi rokonságot mutatja a két magyarországi lelettel, sőt azt a magyarországi bronzkor sajátjának is tartja.52 Hogy a figyelem ekkor már erősen ráterelődött ezekre a formákra, legjobban bizonyítja, hogy J. Schlemm53 a harangalakú sisakokra — a lelőhelyet nem említve — a jellegzetesen díszített endrődi sisak elég gyenge rajzát közli, a felsorolt irodalom tanúsága szerint Hampel54 alapján. G. Hock fentebb említett cikke a „magyar” sisakok közül a hajdúböszörményit említi, az Alpoktól északra talált darabok analógiájaként. Ugyanakkor J. Szombathy55 a St. kanziani két sisak töredékként megmaradt forgótartó meghatározásánál az endrődi sisakra is hivatkozik. A két töredék annyira egyezik a mi sisakunk gombos felső részével, hogy valóban hasonló sisakhoz tartozhatott, sőt talán egyazon műhelyből is került forgalomba. Ha csak a tökéletesen azonos darabokat tekintjük egy műhely alkotásának, az eddig ismert leletek közül csak nyolcat sorolhatunk ide. Ezek közül három — egy bizonytalan lelőhelyű németországival együtt négy — származik a Kárpát-48 Békásmegyer Közlöny, 1000. 46. sz. 49 G. Hock, Helme der Frühen Hallstattzeit. Mitt, aus dem Germanischen Nationalmuseum. 1911. 7. 1. 50 L. 65. j. 51 B. Schröder, Die freiherrlich van Lipperheidische Helmsammlung in den König!. Museen zu Berlin. — Arch. Anz. 1905. 1—30. 1. 52 Uo. 24, 26. 1. — Abb. 15. L. 68. 53 J. Schlemm, Wörterbuch zur Vorgeschichte. Berlin, 1908. 233. 1. Fig. b. 54 Hampel, Bronzkor, I. kt. XXXIH. 1. 55 I. Szombathy, Altertumsfunde aus Höhlen bei St. Kanzian im österreichischen Küstenlande. Mitt. der Präh. Com. 1911. 149. 1. 37
