Dankó Imre (szerk.): A Gyulai Erkel Ferenc Múzeum Jubíleumi Évkönyve Erkel Ferenc születésének 150. évfordulójára (Gyula, 1960)

Régészet - Banner János: Az Erkel Ferenc Múzeum legrégibb ritkaságai

medencéből, a többi pedig valószínűleg kereskedelem útján került délre illetőleg északra.

Az endrődi sisak s vele egyidejűleg a már fentebb említett „magyar” sisakok kérdése foglalkoztatta Ernst Sprockhofot is.56 Tanulmányában olyan sisakokat is közöl, amelyek közül kettő — a díszítéstől eltekintve — a mi sisakunkal közös eredetre vall. Az egyik a már hivatkozott közelebbi lelőhely nélküli észak-németországi darab,57 a másik58 a sehlsdorfi, amelyet lápban találtak, kísérő mellékletek nélkül, éppenúgy, mint a mi endrődi sisakunkat. Abból a tényből, hogy az előbbit lápból ásták ki, az utóbbit a Körös medréből kotorták ki — egyéb bizonyítékok hiányában — bajos volna mind két helyen áldozatra következtetni, bár ez az elgondolás nincs kizárva.

Sprockhof említ még egy harangalakú sisakot Oranienburgból,59 amely a mienknél egyszerűbb kivitelű, de lényegében azonos szerkezetű és a Kárpátmedence területén is előkerült forma. Csaknem azonos darabot ismerünk Luckyról, igen jól keltezhető leletegyüttesből.80

Bár Oranienburgban a sisakkal együtt „magyar” típusú kardot kotortak ki, Sprockhof ebből a tényből nem vonja le azt a következtetést, hogy a két tárgy összetartozik. Az óvatosság ilyen esetben természetesen valóban nem árt, de a magunk részéről — éppen azért mert a sisak forma a Kárpát-medencében is előfordul, a két darab egy lelethez tartozását legalább is valószínűnek tartjuk.

Sprockhof az általa is említett endrődi és hajdúböszörményi sisakokon kívül több magyarországi példányt nem ismer s ezért nem tartja helyesnek, hogy az előbb említett sehlsdorfi darabot „magyar” típusnak nevezzék.61

Annyiban igaza van, hogy Magyarországról valóban nem ismerünk többet, de az elnevezés idején még idetartozó Kárpátmedence területéről igen. Természetesen itt a „magyar” elnevezésnek csak földrajzi értelme volt, nem úgy, mint a fentebb említett lelőhely nélküli németországi leletnek, amelyet „valószínűleg germán bronzsisaknak” könyvelt el a régebbi irodalom.6-Sprockhof a csoportnak eredetét Itáliában keresi. Ha ebben, a későbbi kutatókkal együtt nem is tudunk egyetérteni, a keltezést helyesnek tartjuk. És ebben nála is a hajdúböszörményi lelet az irányt mutató, melyet Reinecke63 a bronzkor IV. periódusába (megfelel Montelius IV. periódusának) osztott be. Ezzel szemben ő a Montelius féle V. csoportba osztja, tehát a korai hallstatti időkre, de látszólag még későbbi datálásra is gondol.64

Ez a datálás a legelső, amely szélesebb körű, jól keltezhető leletek alapján pontosan határozza meg azt, amit Hampel és Pulszky, sok ingadozás után kissé bizonytalanul meglátott.

G. Merhart széleskörű áttekintést ad a különböző formájú sisakokról.65 Az általa felállított három csoportból bennünket természetesen csak a harangalakú, második csoport érdekel. Ezeket nemcsak „magyar” sisakoknak nevezi,80 de megállapítja azt is, hogy a Kárpátok és a Balkán közt elterülő Dunamedence s ennek is a Tisza kanyarban fekvő területe az előállítás helye.67

Ha a térképet68 vizsgáljuk, megállapíthatjuk, hogy valóban a Kárpát-medencében került elő a legtöbb darab. Ebből ugyan — még a térkép szerint is csak kettő esik hazánk, ugyancsak kettő-kettő Szlovákia és Erdély területére.

56 E. Sprockhof, Zur Handelsgeschichte der germanischen Bronzezeit. Berlin, 1930 . 44—48. 1.

57 Uo. Taf. 9d.

58 Uo. Taf. 9e.

59 Uo. Taf. 9a.

60 I. Petrikovieh, Bronzovy nález v Llptove. Stoornik musealned slovenslkej spoloönosti. XV. (1910) 29—34. 1.

61 Sprockhof, i. m. 47. 1.

62 Forrer, Die Waffensammlung Zschille. Taf. 2. 12. 1. 1. (Merhart után).

63 Beinecke P., Tanulmányok a magyarországi bronzkor chronoJogiájáról. Arch. Ért. 1899. 317. 1

64 Sprockhof, i. m. 46. 1.

65 G. Merhart, Zu den ersten Metallhelmen Europas. BdRGK. 30. 1941. 13—14. 1.

66 Uo. 11. 1.

67 Uo. 13. 1.

68 Uo. 14. 1. 2.Karte.

38