Dankó Imre (szerk.): A Gyulai Erkel Ferenc Múzeum Jubíleumi Évkönyve Erkel Ferenc születésének 150. évfordulójára (Gyula, 1960)

Régészet - Banner János: Az Erkel Ferenc Múzeum legrégibb ritkaságai

Ä kongresszus évében még kétszer találkozunk a sisakról szóló híradással. Csetneki Jelenik Elek egészen nyíltan „a békési múzeum hibásan avarnak tartott sisak já”-ról szól.36

Az a katalógus, amelyet Henszelmann Imre és Bubits Zsigmond szerkesztettek az árvízkárosultak javára rendezett kiállításról,37 a különös figyelmet érdemlő, csillaggal jelzett tárgyak közé sorolja az „avar” sisakot is s mint a népvándorlás korába tartozó egyik legnagyobb ritkaságot mutatja be. A kiállítást ismertető Cs-r-i betűk alá rejtőző szakember, természetesen szintén avar sisakról ír.38

Amit a Vasárnapi Üjság fentebb hivatkozott név nélkül megjelent közleménye még csak óvatosan von kétségbe, arról — nem minden híjával a délibáb kergetés leleplezésének —, Hampel József 1879. május 2-án tartott gyulai előadásában,39 már egészen határozottan, de végeredményében még mindig pontos meghatározás nélkül szól.

„Mikor az árvízkárosultak élőjére rendezett kiállítás alkalmával 1876-ban a társulat egyéb érdekes kincseivel e sisak ki volt állítva Budapesten és ott általános figyelmet keltett, a hazafias buzgalom mindjárt a magyarokkal rokon népnek, az avaroknak vindicálta e mesterileg készült darabot. Sajnos, de le kell mondanunk e kedvencz eszméről; rokon leletek, melyekben egészen hasonló idomú sisakok előkerültek és melyeknek bronzkori eredete nem vonható kétségbe, késztetnek arra, hogy jóval későbbi időre tegyük e sisak eredetét.

A nemzeti múzeumban őrzött hajdúböszörményi bronzkori lelet — erre egyébként már kiállítási katalógusában is hivatkozott40 — kardokon és edényeken kívül az endrődi sisak valóságos hasonmását őrizte meg számunkra; ily sisakot ismerünk Erdélyből41 és van egy a schwerini múzeumban.42 Mindannyinak közös tulajdonsága az, hogy bronzlemezből mesteri módon kúpidomra kidomborodott élekkel bírnak, a kúp csúcsán mindig átlyuggatott fogóval találkozunk, amely alighanem tollas dísz beerősítésére szolgált, míg a sisak falának alsó szélén látszó lyukak arról tanúskodnak, hogy a sisak bélelve volt.”

Mogyoróssy katalógusában43 még ezután is avar eredetűnek tartja.

Pulszky nagy összefoglaló munkájában44 már a vaskori emlékek közt említi. A rendszerint együtt említett két sisakon kívül még egy Angliába került Mátra vidéki45 leletet és a nagyszebeni Bruckenthal múzeumban lévő — valószínűleg a sárosi — darabot említi.

A közlemény megnevezése nélkül Ingwald Undsetre hivatkozik aki „mindezeket helyesen római munkának s római behozatalnak tekinti. Ezek idegen formák — írja —, a magyarországi bronzkori emlékek közt csak mint behozott áruczikkek szerepelhetnek”.

Hogy itt nyilvánvalóan nem római, hanem itáliai leletekről van szó, az Undsetnek egy másik közléséből is kitűnik. A pförteni sisakkal kapcsolatban, amely a mi típusunkhoz tökéletes analógja, írja, hogy „ilyen bronzsisakok a délkelet-európai leletekben nem ritkák és etruszk eredetűeknek kell tartani”.46

36 Vasárnapi Üjság, 1676. 569. 1.

37 A magyarországi árvízkárosultak javára a gr. Károlyi Alajos palotájában 1876. évi májusában rendezett műipari és történelmi emlékkiállítás tárgyainak lajstroma. Budapest, 1876. 20. 1.

38 Arch. Ért. r. f. X. (1876) 155. 1.

39 Evk. V (1878—79) 42—43. 1.

40 Hampel, Catalog 105. 1.

41 Sárosi lelet. Első közlése Transsylvania, 1833. II. 274—277. 1.

42 L. 49. 1.

43 Kalauz. 27. 1.

44 Pulszky, Magyarország archeológiája. 160. 1.

45 Erről a későbbi összefoglaló munkák nem tudnak. Ha valóban megvan, úgy eggyel több lelőhelyünk, illetve leletünk van Magyarországról.

46 I. Undset, Das erste auftreten des Eisens in Nordeuropa. ZfE. XI. S. 149. Eredeti közlés képe XX. t. 10.

47 Hampel, Bronzkor III. kt. 116—117. 1.

36