Dankó Imre (szerk.): A Gyulai Erkel Ferenc Múzeum Jubíleumi Évkönyve Erkel Ferenc születésének 150. évfordulójára (Gyula, 1960)
Régészet - Banner János: Az Erkel Ferenc Múzeum legrégibb ritkaságai
Ä csorvásí tokos balta, sajátos formájával még ma is figyelmet érdemel (2. kép) és csak sajnálkozni lehet, hogy a bizonyára nem magában előkerült darab leletkörülményeiről semmit se tudunk. Nem lehetetlen, hogy egy sok kéz közt elkallódott kincslelet egyetlen megmaradt darabja. Korának meghatározásánál egyedül az alakja lehet irányadó. Koravaskorba tartozása tipológiai alapon sem lehet kétséges, ha közelebbi meghatározására más szerencsésebb körülmények közt előkerült lelet nem adna is biztos adatokat. Haán Lajos nem éppen tökéletes rajzban közölte ezt a „tokos véső”-t vagy ,.celt”-et, „mely szekerczeként használtatott”. Jellemző, hogy ámbár vésőnek tartja, meghajtott nyélre erősítve mutatja be. „Azért tettem e fanyélre, mert a régiek is ilyen nyélre szokták volt azt fülénél fogva szíjjal odakötni.” Ö azonban nem csorvási, hanem „szenttornyai” leletnek írja.13 Hampel a darabot előbb kivételes alakúnak,14 majd határozottan külföldi típusnak15 tartja. Később még ennél is tovább megy. Az itáliai és hazai tokos vésők kapcsolatait kutatva, arra az eredményre jut, hogy a csorvási véső által képviselt típus az, amely leginkább déli eredetre vall. Legszorosabb analógiáját egy Koppenhágában őrzött példányban látja.16 Pulszky is foglalkozott ezzel a lelettel. Nem foglalt ugyan határozottan állást, de rámutatott arra, hogy nálunk előfordul még a nemzeti múzeumban (lelőhelyet nem említ) és a Csorna gyűjteményben a szendrőládi leletből. Worsaera hivatkozva említi, hogy olasz formaként adja.17 Nem egészen érdektelen, hogy a két nagynevű magyar kutató egymás véleményéről nem vesz tudomást, ami nem egy esetben volt így, s azóta sem éppen ritkaság szakunk történetében. A nemzeti múzeumban őrzött szendrőládi leletek közt18 nincs hasonló példány, ez azonban még nem jelenti azt, hogy Pulszky, a hivatkozott magángyűjteményben ne láthatta volna. Egyébként mind a ketten megegyeznek abban, hogy a darab bronzkori. A részleteiben valóban szokatlan forma ezzel — tudtommal — le is került a napirendről. Csak nem régen vetődött fel a kor beosztás kérdése, akkor, amikor Foltiny István19 a Hampel közölte anyag időrendi értékelése során foglalkozott vele. A típust abba a csoportba sorolja, amelyben a szárnyas balták csökevényeit mutató tokos baltákat foglalja össze. Ebben a csoportban 13 nagyjából hasonló példányt említ, köztük több olyat, amelyek jól keltezhető koravaskori kincsleletekben kerültek elő. Holstera hivatkozva olyannak tartja, mint amilyenek főként Délkelet-Európában otthonosak.20 13 A Békésvármegyed Régészeti és Művelődéstörténeti Társulat Évkönyve. Továbbiakban: Évk. II. (1875—76) 39. 1. Ugyanezt a képet közli Mogyoróssy J., Képes kalauz a Békésmegyei Múzeum Érem- és Régiségtárában elhelyezett tárgyak ismertetéséhez. Gyula, 1885. 24. 1. Továbbiakban: Kalauz. 14 Hampel, Catalog 105. 1. 15 Hampel, Bronzkor I. kt. XIII. t. 1. szövege. 16 Uo. III. kt. 46. 1. 17 Pulszky, i. m. 149. 1. 18 Hampel, Bronzkor I. kt. CVIL t. 19 St. Foltiny, Zur Chronologie der Bronzezeit des Karpatenbeckens. Bonn, 1955. 20 Uo. 90. 1. 32 2. kép. A csorvási tokos balta. Régi leltári száma: 512. A második világháború alatt eltűnt.
