Dankó Imre (szerk.): A Gyulai Erkel Ferenc Múzeum Jubíleumi Évkönyve Erkel Ferenc születésének 150. évfordulójára (Gyula, 1960)
Az Erkel-jubileum - Csatkai Endre: Erkel Ferenc és Liszt soproni tanítványa
Erkel Ferenc és Liszt soproni tanítványa Csatkai Endre Sopron A Soproni Napló 1916-os évfolyamában böngészve, Bancsó Antalné, teológiai igazgató feleségének halálhírében azt a megjegyzést találtam, hogy a megboldogult Liszt Ferenc tanítványa1. Mivel az igazgató fia iskolatársam volt (egy osztállyal alattam járt), igyekeztem megszerezni a címét, ami sikerült is, és Bancsó Ferenctől ilyen módon értékes adatokhoz jutottam, amelyek szerint édesanyja, Haitsch Vilma, valóban Lisztet tisztelhette egyik tanítómesterének. Tanítványok feljegyzéséből ismeretes, hogy a kontár játék Lisztet nagyon fel tudta mérgesíteni, de viszont a legmelegebb szavakkal értékelte az átérzett zongorázást. A Bancsó-családban ma is büszkeséggel említik, hogy amikor Haitsch Vilma Beethoven Appassionata elnevezésű szonátáját játszotta Liszt előtt, az agg mester szokásos szójátékainak egyikét mondta: „Ez nem appassionata volt, hanem appasionatissima”. Haitsch Vilmát Papp Viktor a Liszt-növendékekről írt könyvében megemlíti a Liszt-tanítványok sorában2. Ugyanebben a könyvben, amely 1936-ban a még élő növendékek emlékezéseit gyűjtötte össze, Bauhölzer Júlia Haitsch Vilmáról is megemlékezett: „Csodálkoznék, ha Haitsch Vilma neve hiányoznék a Liszt-tanítványok névsorából. A Göllerich-féle Liszt-életrajzban nincs felemlítve, pedig ott volt Lisztnél és a jobb játékosokhoz tartozott. Közelebbet nem tudok róla, csak arra emlékszem, hogy kedves, szép leány volt.” Egy másik tanítvány, Vaszilievics Olga, arra emlékszik, hogy Haitsch Vilma eperjesi volt, ami igaz is.3 Valóban sajátságos, hogy a Sopronba szakadt művésznő családjában is kevés Liszt-adalék járta, amit korai halálával magyaráznak és szerény természetével, hogy nem mert a csodálatos mester közelségébe férkőzni pedig meg lett volna reá a lehetősége és igénye. Sokkal inkább jelentősebb azonban az a magyarázat, hogy Haitsch Vilma nem volt hivatalosan, azaz a Zeneakadémián Liszt tanítványa. Éppen a Papp-könyvből derül rá világosság, hogy Liszt sok tehetséges tanítványt vett maga mellé teljesen díjtalanul, meghallgatta, csiszolta őket, ennek semmi nyoma nincsen a Zeneakadémia anyakönyveiben vagy egyéb írásaiban, mégis persze Haitsch Vilmát bízvást lehet a fentiek lapján Liszt tanítványának tartani, de okmányszerűen igazolható mestere miatt sincs semmi pirulni valója, mert az nem volt más, mint Erkel Ferenc. A Papp-könyvben a tanítványok nyilatkozatai alapján egy kissé az a kép alakul ki, hogy Erkel és Liszt vetélytársak voltak a nevelés terén; annyi bizonyos, hogy akit Erkel képzett ki, az Lisztnél a továbbiak folyamán sikerrel folytatta az útját. Az 1861-ben Eperjesen született Haitsch Vilma 1877 őszén kezdte meg tanulmányait az akadémián és 1881-ben fejezte ott be. Pesten a nagyanyjánál lakott, ahol gyakran felkeresték fiatal földijei, rokonai, maga is sokszor megfordult fővárosi rokonoknál és ismerősöknél, mindenkor szívesen hallgatták már elsőéves korában is zongorázását. 1878 első feléről a család birtokában fennmaradt igen apró, de tisztán olvasható írásban a naplója, amelynek csak az a hibája, hogy egy hónapon belül csupán a hétköznapok megnevezésével keltez. Német nyelven írt napló, de szinte magyarul gondolkodó leányka írta, bőven emlékezve zenei tanulmányai és élményei mellett a fiatal udvarlókról, bálokról, ruhagondokról, sőt nagyanyai szidásokról is. A nagyvilág eseményei a 17 éves leánykát szerfe-1 A Soproni Napló 1916. január 24-& számában olvasható a nekrológ. 2 Liszt Ferenc élő magyar tanítványai. 24. lap. (Hibásan Haitsnak írja). 3 Papp: Liszt Ferenc élő magyar tanítványai. 42. lap.
