Dankó Imre (szerk.): A Gyulai Erkel Ferenc Múzeum Jubíleumi Évkönyve Erkel Ferenc születésének 150. évfordulójára (Gyula, 1960)
Művészettörténet - Dankó Imre: Kallós Ede Erkel szobra
A szoborbizottság eléggé nem hangsúlyozható szerencsés döntéssel, az előbb jelzett szoborbizottságok szokásaitól eltérően 1894. szeptember 10-én tanácsot kért az Országos Képzőművészeti Tanácstól a szobor elkészítetésére vonatkozóan. Pulszky Ferenc, a Tanács akkori elnöke, 1895. január 11-i válaszában azt javasolta a bizottságnak, hogy a költséges és elhúzódó pályázati forma mellőzésével bízzák meg a szobor elkészítésével „a fiatal, de igen tehetséges” Kallós Ede szobrászművészt. A szoborbizottság megszívlelte Pulszky ajánlatát és 1895. március 5-én megbízta Kallós Edét Erkel Ferenc szobrának elkészítésével. Kallós a szobor elkészítését vállalta és március 23-án Gyulára is jött, hogy a vitás kérdéseket megbeszélje, hogy a szobor felállítási helyét megtekintse. Az elhelyezés kérdésében nehezen tudtak megegyezni; közben a szobor el is készült. Kallós 1895. május 25-én Gyulára hozta a szobor mintáját, amit a megyeháza kistermében ki is állítottak. A kiállított minta általános tetszést aratott, a gyulaiak magukévá tették az Országos Képzőművészeti Tanács véleményét: „a szobrot arányos felépítésben, az anyag stílszerű alkalmazásában, a művészileg igen gondos és nemes kidolgozásban, valamint a nagyon jellemző hasonlatosságban oly elismerésre méltó, szép műnek találták”, hogy Kallós gyorsan a szobor elkészítéséhez foghatott. Kallós a szobrot a pesti Beschoner-féle öntödében öntötte bronzba; Gyulán közben eldöntötték a szobor elhelyezésének kérdését is. Az úgynevezett Kispiac téren (ma Erkel Ferenc tér) 1896 áprilisában elkezdték az alapozási munkálatokat, s tekintve, hogy a szobor a piactéren fog állni, vaskerítést is csináltattak köré. Ez Kalocsa István gyulai lakatos munkája volt. A szobrot 1896. június 26-án leplezték le fényes ünnepség keretében. Azóta áll és az Erkel Ferencre való emlékezés beszédes bizonyítéka. Fennállása óta egyetlen változás esett rajta. Amikor a piac elkerült innét és a város alaposabb parkírozásba kezdett, vaskerítését eltávolították, s ma is ligetes, a szobor nemes megjelenésének megfelelő műemléki környezetben, szép virágágyak között, kerítés nélkül áll karcsú talapzatán. Kallós Ede pályája elején állt, 30 éves volt, amikor az Erkel szobrot alkotta. Párizsból hazajövet, ahol Chapu tanítványa volt, hamarosan ismertté vált. Üj, franciás felfogású Dávid szobrával magára hívta a figyelmet. Pulszky ajánlata a nagy jövőjű, már elismert tehetségről szólt. Kallós Erkelét több vonatkozásban kezdetnek is tekinthetjük. Utána gyors egymásutánban alkotta hasonló tematikájú és felfogású szobrait (a nagykárolyi Kölcsey szobor 1897-ben; a palánkai Szent István szobor ugyancsak 1897-ben; a nyíregyházi Bessenyei szobor 1899-ben; a hódmezővásárhelyi Kossuth szobor 1903-ban; a budapesti Vörösmarty emlékmű 1908-ban stb.). Jó nevet szerzett Kallós velük magának és az említett szobrokon kívül egész sereg más munkájával is szerepelt időközben. Közöttük különös figyelmet kell szentelnünk síremlékeinek (Kozma síremlék 1902-ben; Jankó János síremléke 1905-ben; a Vadnai- és Bánffy síremlékek stb.) már csak azért is, mert az Erkel Ferenc kerepesi temetőben levő síremlékét is ő csinálta 1904-ben. Kallós művészi fejlődése későbbi szakaszában mindinkább elhagyta a francia hatásokat, a párizsi impulzust. Mindjobban kialakította sajátos művészetét, amiben „a plasztikára való rendületlen törekvés, a bensőséges munka kultusza, a meg nem alkuvás maradt meg irányító erőnek”.4 Hűségesen kitartott elvei mellett, amelyeket megmintázott alakjai — Kölcsey, Bessenyei, Vörösmarty, Kossuth, Erkel — eszméi gazdagítottak, szilárdítottak. Az Erkel szobor, bár még élénken mutatja a francia szobrászat hatását, elárulja a nagy zeneköltővel rokonlelkű, kiforró művészt, Kallós Edét is. Erőteljes kezdet ez a szobor Kallós kibontakozásához, nyitány, melynek akkordjai 4 Lyka id. m. 26. 118
