Dankó Imre (szerk.): A Gyulai Erkel Ferenc Múzeum Jubíleumi Évkönyve Erkel Ferenc születésének 150. évfordulójára (Gyula, 1960)

Művészettörténet - Dankó Imre: Kallós Ede Erkel szobra

egész pályáján visszhangzottak. A nagyalakú mellszobor magas, felfelé homorúan szűkülő oldalú, csonkagúla alakú talapzaton áll. Az összeszűkülő talapzatfejre erőteljesen kiterebélyesednek a szobor hatalmas vállai. Az erőteljes vállak fölé jól megmunkált fő járul; kemény, konok, haragos embert ábrázol. A dús szemöldök, a tömött szakáll Erkel ábrázolt ingerlékenységében is meleg szívét, gazdag érzelmi életét nem csökkenti, hanem érdekes ellentmondásként kiemeli, hangsúlyozza. A szobor erősen plasztikus, mintázása gyors, igyekvő munkát mutat. Szépen mutatkozik meg rajta Kallós egyik fő erénye, a közvetlenség, az erőteljes jellemzés és a valóság éreztetésére való törekvés. Szobrunk utóbbi jellemvonásához fűzve érdemes utalni a már említett korabeli kritikára, amely hangsúlyozta Kallós Erkelének „elismerésre méltó hasonlóságát”. A szobor körüli vasrács eltávolítása szerencsésen közvetlenebbé tette az egész művet, amely talapzatával együtt jól összefogott, egységes alkotás.

Mindezekért az Erkel jubileumon túl is érdemes felfigyelni városunk Erkel szobrára, hiszen szobrászművészetünk egyik jelentős, kiemelkedő darabja. Emellett helyi jelentősége is van; iskolát alapított. A Gyulán később felállított szobrok példaképül vették (Felek Gyula: Erzsébet királyné 1904-ben; Técsy László: Göndöcs Benedek 1933-ban).

119