Nagy Gyula (szerk.): A Szántó Kovács János Múzeum Évkönyve (Orosháza, 1963-1964)

Oltvai Ferenc: Pitvaros telepítése és küzdelme az urbérésítésért 1816-1849

- 63 -Adataink szerint házanként egy tehenük volt a pitvárosiaknak 1829-ben. A vonó jószágok száma, a három éves tinót is odaszámitva, 235 db. A pitvárosiak jószágállománya 1-1 háztartásban nem tesz ki többet, mint 2 lovat, 1 tehenet és minden másodiknak 1 ökröt. A sertések száma azt mutatja, hogy a házzal birók is rendelkeznek vele, a telkesek némelyike többel is /136/. Korszakunkon ugyan már túl van, megemlítjük, hogy 1857-ben 20 ökröt, 227 borjut, 374 tehenet, 141 tinót, 579 lovat és 69 csődört, 1066 sertést és 252 juhot Írtak össze /137/. Számottevő az emelkedés a tehenek, lovak és sertések számában 1829-hez képest. Nyilvánvalóan a kevesebb szántóföld az állattenyésztés felé fordította tevékenységüket. Ekkor látjuk már első megnyilvánulását a századforduló idején híressé vált és azóta is jóhirü sertéstenyésztésnek is.

A legelőterület 1843-ban történt megszorítása után területe az 1840.-hez képest 1100 holddal lett kevesebb. Ezért saját területükön kivül legeltetik jószágaikat. 1845-ben arról panaszkodtak a földváriak, hogy a pitvarosiak jószáguk legeltetése után 1844-től 9703 Ft bérrel tartoznak nekik /138/. Az uradalomtól a szerződésileg bérbe vett legelőterületen a bérlők a jószágok száma szerint fizetnek az esküdtbírónak, 1840-ben 2 ló után 8, 3 ló után 12, tehén után db-ként 4 Pt-ot. Ezt a jövedelmet is az árendába számolják el /139/. A legelőbér jövedelem egyik legfőbb Jövedelmi forrása a községnek.

A gazdálkodásból kellett előteremteni az állami és a megyei adók összegét. A telepit vények allodiális természetűek lévén, állami adót a föld után nem fizettek. Házaik és személyük utáp azonban mind az állami, mind a megyei adóval megterhelték őket. 1842 utált 345 Pt-ot tett ki a községre kivetett állami és házi adó /140/. A számítási alap a rovás volt. A telepre 144 rovás esett a személyek és a házak száma után.A telepesközségek egy-egy rovására 1 Pt 12 krajcárt számoltak. Csanád megye valamennyi telepitvénye között Pitvaros volt a legnépesebb, reá vetették ki a legtöbb rovást. Ez az adófizetési mód súlyos volt a telepesekre, mert nem a föld nagyságára és hozamára vetették ki, miként az úrbéres községek és mezővárosok esetében. Pitvarosnak a lakosság számához viszonyítva, 1843 után szűk volt a határa. A területéből kiszakított Albertinek 3200 holdja van, tehát valamivel kevesebb, mint Pitvarosnak, lélekszáma 773, a pitvaros! lakosság közel harmadrészének mégis csak 25 rovás után kellett az állami és megyei terheket fizetni. Ambrózfalvának is közel 2000 hold szántója és 355 hold legelője, 600 hold dohányföldje van és 29 rovás után fizet /140/.

A megyei és állami adófizetési kötelezettségnek a terület csökkentése előtt a pitvarosiak úgyszólván mindig eleget tettek /141/.

Gyakran utcsinálás és egyéb közmunka is hárult a telepesekre. Saját községi szervezetük fenntartására háztartásonként 1 Pt-ot szedett az előljáróság, a 40-es évek végén /142/. A jegyző, a lelkész, a tanító járan-