Nagy Gyula (szerk.): A Szántó Kovács János Múzeum Évkönyve (Orosháza, 1963-1964)

Oltvai Ferenc: Pitvaros telepítése és küzdelme az urbérésítésért 1816-1849

- 64 -dóságaira szükséges természetbenieket csupán földben adták ki. Egy-egy azesszió föld illette ókét, a jegyző a századforduló közepe felé föld helyett fizetést kapott. A lakosokat terhelte a telepitvény vezetőinek Bécsbe, Budára, a Járási és a megyei székhelyre való utazásának költsége is.

1835-ben adóelengedés ügyében beadványt intéztek a megyéhez. Elmondották, hogy a 6 évre kivett pusztáért a kincstárnak árendát, a megyének nagy adót fizetnek, forspontot is adnak és ahol csak kívánták ingyen szolgálatot is tettek. Azt kérték, hogy úgy tekintsék őket is, mint a belső árendátorokat, akik Pitvaroson földet és házat bérelnek és az adóba felvett lovaik után ne adózzanak. A megye azonban nem állott el a lovak számából eredő bevételtől /143/.

A megtelepedés alkalmával a telepesek 18 nap gyalog szolgálattal tartoznak az uradalomnak.Nem tudtunk nyomára akadni, hogy ezt mire használták fel. Minthogy a kamarának a közelben nem volt birtoka, valószinüleg utcsinálási munkákat végeztettek velük. A robotot meg is lehetett váltani pénzzel /144/.

A kincstárnak igen Jelentős jövedelme volt a regálékból. Pitvaroson a két szárazmalomtól 40, a két bolt után 30-30 és a korcsma után 1739 Ft a jövedelme 1847/48. évben. A kertésztelepekről származó regáléból eredő jövedelme megközelítette a földárenda negyedrészét /145/.

A dohánytermesztést elvállalt kertésztelepeknek több lett a jövedelme, mint a pitvárosiaknak, 1843 után létesített telepeknek és azoknak, akik a már korábban alapított telepeken gazdálkodtak és rátértek a dohánytermesztésre, 5-600 holdat kellett felesben megművelni. A telepeknek sem volt kevesebb földjük, mint a pitvarosiaknak, az árendájuk azonban a fele volt, a dohánytermés felével azonban szabadon rendelkeztek.

1843-tól 15 évi szerződés mellett telepitett kövegyieknek 1000 hold szántót, 350 hold legelőt, a házhelyekre 100 holdat, az utakra, utcákra és a temetőre 53 holdat és feles dohánytermelésre 500 holdat adtak át. A 2000 holdat meghaladó területért a kövegyiek 1849-ben 3453 Ft bért fizettek a kincstárnak. Az 1000 holdon 5000 p.m. búza, 3000 p. m. árpa és 2000 p. m. csöveskukoricájuk termett. 700 q dohánytermésükből 350-et adhattak el. Az állataik számára 800 q szénát kaszáltak. A lakosság 587 fő, akik 100 házban laktak /146/. összevetve a pitvarosiak közel négyszeres lakosságszámával,a kétszeres pénzadójukkal, alacsonyabb terméseredményeikkel, a dohánytermesztést elvállalt kövegyiek kedvezőbb helyzetbe kerültek. Pitvarost is, Kövegyet is közvetlenül, alhaszonbérlők kikapcsolásával kezelte a kincstár. Ez a valamivel kedvezőbb helyzet tűnik ki a dohánytermesztést elvállalt kertészközségek esetében. Több munka, több bevételt hozott. Viszont dohányuktermé8hozama bizonytalan volt és ki voltak téve áruik leminősitésének.

A telepitvényes községek egyikének, Pitvarosnak 1850-ig vázolt életrajzából is kitűnik, hogy sorsuk javításáért vivott küzdelmeik a főkor-