Nagy Gyula (szerk.): A Szántó Kovács János Múzeum Évkönyve (Orosháza, 1963-1964)

Oltvai Ferenc: Pitvaros telepítése és küzdelme az urbérésítésért 1816-1849

- 61 -cellákat kapott. Ez a három határréaz a három nyomás, amelyet tagosztályró-i tagosztályra változtattak. Egyszer tavaszival, másszor őszivel és a harmadikban ugart hagytak. Ismerjük a tagosítás alkalmával kimért legelő területét is. A belső legelő 858 hold, a külsőlegelő 951 hold. összesen 1809 holdat hagytak legeltetés céljára /122/.

Még a szerződésben is kikötötte a kamara,hogy a Fekete Ugart minden esztendőben kötelesek megtartani és azt az uradalom engedélye nélkül osak a termés elvesztésének terhe alatt szabad bevetni /123/.

Syemásrendszerben gazdálkodtak Pitvaroson is, mint a Tiszántúlon általában. Az ugar egy évig parlagon hevert, azalatt legeltették. Ezzel némi trágyához is Jutott a föld. Az ugaron kivül a még két részre osztott határ egyik részébe őszit, a másik részébe tavaszit vetettek. Az ugarba kukorica került. Az ugarolás a paraszt szemében pótolta a trágyázást. Különben faekével szántottak, ló vagy ökörfogattal /124/.

1843-ban, sünikor a pit városiakat elmozdították 26 év óta használt területükről és 3305 holdra szorították őket, megváltozott a helyzet. Ettől kezdve a házi fundusok területének levonásával, ami 74 holdat tett ki, a szántóföld, a legelő, kaszáló,utcák, utak, határvonalak összesen 3230 holdra terjedtek /125/. A telepesek panaszából tudjuk meg, milyen veszteséget Jelentett az egyes bérlőre az 1843. évi csökkentés. 1843 után ugyanis két osztályban adták ki a földet. Az első osztályzatbelieknek 64 hold helyett, amint az korábban volt, 12 hold Jutott.A második oaztályzatbolieknek korábban 32 holdjuk volt, 1843-ban csupán 8 holdban részesültek /126/.

Az uradalom meghagyta, hogy azok, akik csak belső házi fundusban részesültek a legelő használatában Igazságosan osztozzanak a többiekkel /127/.

A megtelepedéstől, 1816-tól 1843-ig a lakosság létszáma tetemesen gyarapodott.1816-ban 175 telepes kezdte meg a gazdálkodást családtagjaival. A megyei összeíró bizottság 1845/46 évi munkálata szerint 1685 a lakók száma. Továbbra is gyors az emelkedés. Az 1850-es évek elején 2080 telekről tesznek említést /128/. A bérlet területének tetemes csökkentése után tehát nagyon is indokolt volt a telepesek panasza, amikor azt adták elő, hogy a holdankénti /1100 □/ 2 pengőforint, beleértve a legelőt, a dűlőt, sőt az országutakat is, a 228 □ belső telekért a 4 pengőforint nagyon magas bér. Meg is jegyzik, hogy egy 6 lánc birtokában lévő lakos 31 pengőforint 38 krajcárt fizet haszonbérképpen. Ebből a 6 lánc földből önmagát, jószágait, családját nem tudja eltartani, hiszen a haszonbéren kivül adót is kell fizetni és vetőmagot beszerezni /129/. *.

A szerződésekben 1843-ig, ameddig a haszonbért gabonában és pénzben állapította meg a kamara, meghatározták azt is, mit kell termelni és a haszonbérbe beadni. 1834-ben az egyik tagban lévő és 4000 holdnyi szántóföldről az uradalom 2668 p. m. tisztított búzát, 3333 p. m. tisztított ár-T