Nagy Gyula (szerk.): A Szántó Kovács János Múzeum Évkönyve (Orosháza, 1963-1964)

Oltvai Ferenc: Pitvaros telepítése és küzdelme az urbérésítésért 1816-1849

- 57 -kötik le ingó és ingatlan vagyonukat, amelyeknek a szerződés tartama alatt csak használati joga illeti a bérlőket. A kamara zálognak tekinti a termést is, ami nincs betakarítva. Ha a határnapon túl 15 nap alatt nem fizetik ki a bért, vagy a szerződés kikötéseit megszegik, az uradalom felbontja azt és előzetes intés nélkül elmozdítja őket. 1834-ben enyhébb volt ez a kikötés. Akkor még úgy szerződtek, hogy a haszonbérlők a szerződéstől nem állhatnak el és az uradalom bármikor is csak egy esztendei felmondás mellett veheti vissza a bérletet minden kárpótlás nélkül. Visszahelyeztetésüket akár törvényes, akár törvényen kívüli utón nem követelhetik és ennek következtében kifejezetten lemondanak a jogorvoslat ezen módjáról. A birtokba való visszahelyezést ugyanis az 1802. évi dekrétum 22. cikkelyében kimondották a jobbágyokra nézve is. Abban az esetben, hogy ha az alispán, a szolgabiró és az esküdt megállapították, hogy törvénytelenül mozdították ki a jobbágyot. A bérlőre mindez nem vonatkozott és a szerződésben reájukkényszeritették, hogy a jobbágyokra érvényes visszahelyezésről lemondanak. Ha közülük a bérleti idő lejárta előtt valamelyik meghal, vagy szerződésszegés miatt elmozdítják a haszonbérletből, a haszonbérlők más haszonbérlőt csak az uradalom hozzájárulásával fogadhatnak be helyette. A szerződés nem csak a családfőkre vonatkozik, hanem azt a feleség is tartozik aláírni és az ő vagyonát is zálogként kell lekötni.

A haszonbérleti viszony mellett nem kevésbé súlyos a bérlők jogi helyzete. A szerződésben a földesúri fennhatóság mértékét is meghatározták. Elfogadtatták a bérlőkkel, hogy a bérleti viszonyból származó valamennyi peres ügyben egyedüli biréjuk az uradalom részéről kirendelendő uradalmi szóbeli bíróság.Lemondanak a rendszeres törvénykezésről és ennek a bíróságnak vetik alá magukat. A kamara a bíróságot akár idegenekből, akár a saját tisztjeiből állíthatja össze és ott tartják a tárgyalást, ahol a bíróságnak a legmegfelelőbb. A tárgyalás sommás és szóbeli lehet, a telepesek lemondanak a törvénykezési eljárásban a jobbágyot megillető óvásokról, a fellebbvitelről, a perújításról, az ellenállásról. Kötelezik magukat arra, hogy eltekintenek minden felesleges alakiságtól és idézésben és a per folytatásában. Kikötik, hogy amennyire csak lehet, rövid legyen az eljárás és nem fognak élni a formalitásból eredő kifogásokkal. A védelmüket a peres tárgy érdemére összpontosítják és ügyüket a tárgyalás első napján előadják.A perben elmarasztalt haszonbérlők a peres eljárás költségeit és a bíróság tagjainak napi dijait megfizetni tartoznak. A pénzbeli elmarasztalás esetében a jobbágy maga határozza meg, hogy azt hogyan fizeti meg. Az uradalom a haszonbérlőkkel szemben ezt a jogot is magának tartotta fenn.Az uradalom mint felperes, a kielégítésre szolgáló vagyont azzal biztosította a maga számára, hogy megintés nélkül birói zár alá veheti a vagyont.A zár ideje alatt a haszonbérlő a vagyonnal nem rendelkezik és ha károsodás éri azon idő alatt a vagyont, az a haszonbérlőt terheli. Az uradalom annyit vesz a vagyonból