Nagy Gyula (szerk.): A Szántó Kovács János Múzeum Évkönyve (Orosháza, 1963-1964)

Oltvai Ferenc: Pitvaros telepítése és küzdelme az urbérésítésért 1816-1849

55 -körülmény segítette elő, hogy mindig csak meghatározott időre kötötték és az uj szerződés alkalmával kikötötték, hogy azt tovább nem hosszabbítja meg a kamara. Ezt persze nem tartották meg, de fenyegetésnek jó volt.

Valamennyi szerződés között, amelyeket az uradalom a pitvarosiakkal 1848 előtt kötött, legsúlyosabb volt az utolsó, az 1843. évi. Azonkívül, hogy akkor a területüket kétharmaddal csökkentették, az uj szerződéskötés alkalmával a földet csak április végén, Szent György napkor adták át nekik, aminek következtében őszi vetés nélkül maradtak. Az 1844. évi tavaszi vetéseik pedig rendkívül silányak voltak. Amint panaszolták, ha az egész termést pénzzé is tennék, akkor sem lennének képesek a nagy haszonbért kifizetni. A haszonbér csökkentése iránti folyamodástól pedig ebben a szerződésben is tűrnepélyesen eltiltották őket. Felemlítették, hogy ezt a szerződést 12 évre kötötték, de sem az eredetijét, sem a másolatát nem tudják felmutatni, mert a megkötés után közel egy évre még mindig nincs a kezükközött. Tartalmát sem ismerik, mert magyarul szerkesztették, kérték ugyan, hogy forditsák lé tót nyelvre is, de ez nem történt meg. A telepesek aláírták ugyan, de egyharmad részük sem értette meg, mert még annyi sem ért magyarul /113/. Az 1843. évi szerződésben sokkal inkább mint addig, körülhatárolták kötelességeiket és azt, hogy mihez nincs és nem lehet joguk. Az uradalom azért kötött ilyen szerződést, hogy elvegye a pitvarosiak kedvét az uradalom jogainak csorbításától, - hisz erre tettek kísérletet úgyszólván megtelepedésüktől kezdve, különösen 1835-től, Nagylaktól történt elválasztásuk óta. Miután a telepesek a dohány termesztését nem vállalták el, az uradalmat ezzel még nagyobb haszontól ütötték el. Az uradalom a szerződéskötés alkalmával talált módot sírra, hogy korlátok közé szorítsa a telepeseket.

1843 előtt 1834 március 12-én kötöttek szerződést. Ennek feltételei lényegesebben könnyebbek voltak. Akkor még 5667 hold volt a kibérelt terület, amelyből 5044 hold volt a szántó. A tartozást tulnyomórészben gabonában kellett leszállítani /114/. Az 1843. évi szerződésben kikötötte az uradalom: "Az alól irt haszonbérlők a közelebb lefolyt esztendőkben Nemes Csanád Vármegyében kebelezett királyi kincstári Pitvaros! pusztát haszon»bérbe tartván, ezen haszonbérlet folyamatja alatt történt, hogy a most nevezett haszonbérlők a Pitvaros! puszta egyik részén a királyi kincstári urad a lomnak, minden hire, tudta, engedelme és megegyezése nélkül nemcsak maguknak házi fundusokat kiosztottak és különböző terjedelemben kihasítottak, hanem ezen házi fundusokon lakóházakat és más gazdasági épületeket is felállítottak, az által pedig az uradalmi jogokat bonyolódásba éa sérelmes állapotba hozni törekedtek..." Az uradalom semmiképp sem ismerte el, hogy a telep a tudtával létesült.Az uradalomnak jogában állna a telepeseket végleg elmozdítani,Írják a szerződés bevezetésében, jogában állna házaikat lerombolni, de a végső romlás elhárítása végett ismét bérbeadják ti pusztának