Nagy Gyula (szerk.): A Szántó Kovács János Múzeum Évkönyve (Orosháza, 1963-1964)
Oltvai Ferenc: Pitvaros telepítése és küzdelme az urbérésítésért 1816-1849
- 43 amiként az a többi pusztákon is fönn áll.Ebben a tekintetben meghagyták nekik, hogy forduljanak báró Ambrózy Lajos temesvári kincstári igazgatóhoz /76/. Időközben a telepeseket Izgalomba hozó esemény történt. 1842 április 19-én megjelent a községben Kováts József ügyvéd, a kamarai igazgatóságnak azzal a megbízásával, hogy a községnél található és a tagosításra ill. a felmérésre vonatkozó terveket visszaadás kötelezettsége mellett felhasználás céljából kölcsön vegye. A kölcsönzésről elismervényt állítottak ki. -A község a visszaadást többször sürgette, eredménytelenül. Nyolc hónap A leforgása után a megyéhez fordultak és támogatást kértek. A kamara a megye többszöri sürgetésére sem adta vissza a terveket. A kamarai igazgatóság nyilvánvalóéul azért vette kölcsön a terveket, hogy a felmérésnek ne legyennyoma.Erre a lépésre is képesek voltak, csak hogy feletteseik előtt leplezzék a felmérésre és az uj község építésére vonatkozó eljárásukat és eltüntessék a nyomokat. A felmérés során készített térkép és a hozzája tartozó birtokkönyv a községnél megvan, csakhogy azt a példányt adták ki, amelyiket a felmérést végrehajtó segédmérnök és az intézkedést kiadó uradalmi tiszt, Rátz Mihály aláírtak /77/. A község az eredeti térképpel bizonyította volna azt, hogy a felmérés kamarai közegek utasítására történt. Ezért is fontos volt annak visszakerülése. A megyei közgyűléseken 1842 és 1843-ban többször is szóbakerült a visszaszerzés Ugye. Sem az alispán, sem a szolgabiró átiratainak nem volt eredménye /78/. A közgyűlésen Kováts József uradalmi ügyész is jelen volt, jóllehet az iratok átvételéről szóló elismervényt is ő irta alá és ő vette át az iratokat, visszaadásukról nem nyilatkozott. A megyegyülést a pitvarosiak ügye sokszor foglalkoztatta, egy alkalommal az uradalmi ügyész tiltakozott, hogy a pitvarost haszonbérlőket a megye községnek nevezte. Óvását a jegyzőkönyvbe is bevezetni kérte /79/. A pitvaros! zsellérek, miként a parasztság általában a királytól és a kormányszékekhez intézett kérvényezéseiktől, kihallgatásuktól sokat vártak. Mindez a "jó király"-ba vetett bizalom továbbélését jelezte. Miként a pitvarosiak is, fő nyomorgatóikat az uradalmi tisztekben látták és nem a távollévő, őket közvetlenül nem nyomorító király személye ellen irányult gyűlöletük. Beadványaikban pártfógójuknak nevezik a megyét is. Nem látnak át azon, hogy a megye "pártfogása" nem más, mint a nemesi érdekek védelme /80/. Az urbériség bevezetésének elutasításáért folytatott hiábavaló küzdelem mellett, nem kevésbé izgalmas volt a pitvarosiakra a dohánytermelés bevezetésének kísérlete a kamara részéről. Ennek lépéseit Maior Károly jegyző előadásából ismerjük. 1842 október 20-án Molitorisz Lajos lelkész két esküdttel Temesvárott tartózkodott és a lelkész! járandóságban megszabott két sessio földjének a község által történt elvételét panaszolta a kamarai igazgatóságon. Az 1840-es fölmérés szerint egy sessio föld 64 hold volt. A lelkész saját ügyében nem ért el eredményt. Hazajőve összehívta a
