Nagy Gyula (szerk.): A Szántó Kovács János Múzeum Évkönyve (Orosháza, 1963-1964)
Beck Zoltán: Temetkezési szokások Orosházán
- 448 -(f keléshez kell a pénz; evvel veszi meg a halott a másvilágon a maga helyét, evvel vesztegeti meg a bírákat. 9V7V/SteninS Vor3tellunSen des russischen Volkes vom Tode.Globus, 1891. Máshol a pénz arra is való, hogy a többi halott ne panaszkodjon, mintha az uj jövevény ingyen volna közöttük. /Plach3: R. H. und T. 1899. 60./ Van, ahol a halott után aprópénzt dobnak a gödörbe, hogy nyugodt legyen az örök alma. /Stancsek: Privigye vidékén gyűjtött babonák. Ethn. 1909. 296./ A tótoknál némely községben a halott mellényzsebébe néhány fillért tesznek, hogy a másvilágon legyen gyertyára valója, mert máskülönben az ujjat kellene meggyujtania gyertya helyett. /Pechány Adolf: A felsőmagyarországi tótok. 412,/ Csallóközi szokás szerint akik a halottól félnek, pénzt: krajcárt vagy garast tesznek a markába. /Karcsay: Uj Muzeum II. 496./ 15. Pitus András 16. Egy jó kosár lisztet, 30-40 kg kukoricát 17. Németh Mihály , 18. "Édes János,párom, mikor te meg én dugdostuk a nádas tetőt, mikor olyan csipegős-csöpögős, csurgós volt... jaj... jaj..." Édes Párom, János,mikor együtt küszködtünk, szenvedtünk azon az egy keserves árpalcenyérenn... jaj..." Az érthető nagy fájdalom aztán néha oda vezethet, hogy a halott siratása nevetséges formát ölthet.A szintén Tolna megyei Simontornyán hallottam egy ilyen esetet. Siratás közben igy fakadt ki az élettárs:",., jaj istenem... mindig azt eszi el a fene a háztól, akire a legnagyobb szükség lenne... éppen kapálás idején..." /Beck Jáno3 60 éves gyári munkás, Simontornya./ 19. Pitus András 20. Pitus András 21. S. A. elbeszélése 22. Tóth László 23. Pitus András 24. Németh Mihály 25. T. L. tanár elbeszélése 26. Háromféleképpen öltözhetnek föl, a család kívánsága szerint. A "botosvőfények" buzogányt visznek,fejükön csákó van. Van, amikor kardot visznek, és úgy is van, amikor csak egyenruhába öltöznek,és különösebb disz nélkül kisérik a halottat. 27. Vágvölgyi János 50 éves pedagógus, Zomba 28. N, n.: Egyszer egy asszonynak az urát temették. Nagy sár volt. Mikor a sirásó a kapáját tisztította, úgy kellett lépnie, hogy véletlenül rálépett a sirra. Az asszony elkezdett jajveszékelni, hogy: "Ne lépjenek a drága jó uram sirjára!" "Na, most drága jó uram? ameddig élt meg folyton szidtad!" - mondták neki az asszonyok. ^ , Ugyancsak N.n. mesélte, hogy volt egy beteg illető, akinek volt egy haza, amiért gondozták és eltemették az eltartói. Aki eltartotta, annak nehezére esett a gondozás.Mindig panaszkodott, hogy büdös az illető.Mikor aztán temették, a hozzátartozók és Ismerősök kiabálták a sirnal, hogy: "Most már nem büdös ugye, mert megmaradt utána a ház?!" 29. Tóth Lajos 30 éves tanár, Orosháza