Nagy Gyula (szerk.): A Szántó Kovács János Múzeum Évkönyve (Orosháza, 1963-1964)

Beck Zoltán: Temetkezési szokások Orosházán

- 448 -(f

keléshez kell a pénz; evvel veszi meg a halott a másvilágon a maga helyét, evvel vesztegeti meg a bírákat.

9V7V/SteninS Vor3tellunSen des russischen Volkes vom Tode.Globus, 1891.

Máshol a pénz arra is való, hogy a többi halott ne panaszkodjon, mintha az uj jövevény ingyen volna közöttük.

/Plach3: R. H. und T. 1899. 60./

Van, ahol a halott után aprópénzt dobnak a gödörbe, hogy nyugodt legyen az örök alma.

/Stancsek: Privigye vidékén gyűjtött babonák. Ethn. 1909. 296./

A tótoknál némely községben a halott mellényzsebébe néhány fillért tesznek, hogy a másvilágon legyen gyertyára valója, mert máskülönben az ujjat kellene meggyujtania gyertya helyett.

/Pechány Adolf: A felsőmagyarországi tótok. 412,/

Csallóközi szokás szerint akik a halottól félnek, pénzt: krajcárt vagy garast tesznek a markába.

/Karcsay: Uj Muzeum II. 496./

15. Pitus András

16. Egy jó kosár lisztet, 30-40 kg kukoricát

17. Németh Mihály ,

18. "Édes János,párom, mikor te meg én dugdostuk a nádas tetőt, mikor olyan csipegős-csöpögős, csurgós volt... jaj... jaj..."

Édes Párom, János,mikor együtt küszködtünk, szenvedtünk azon az egy keserves árpalcenyérenn... jaj..."

Az érthető nagy fájdalom aztán néha oda vezethet, hogy a halott siratása nevetséges formát ölthet.A szintén Tolna megyei Simontornyán hallottam egy ilyen esetet. Siratás közben igy fakadt ki az élettárs:",., jaj istenem... mindig azt eszi el a fene a háztól, akire a legnagyobb szükség lenne... éppen kapálás idején..."

/Beck Jáno3 60 éves gyári munkás, Simontornya./

19. Pitus András

20. Pitus András

21. S. A. elbeszélése

22. Tóth László

23. Pitus András

24. Németh Mihály

25. T. L. tanár elbeszélése

26. Háromféleképpen öltözhetnek föl, a család kívánsága szerint. A "botosvőfények" buzogányt visznek,fejükön csákó van. Van, amikor kardot visznek, és úgy is van, amikor csak egyenruhába öltöznek,és különösebb disz nélkül kisérik a halottat.

27. Vágvölgyi János 50 éves pedagógus, Zomba

28. N, n.: Egyszer egy asszonynak az urát temették. Nagy sár volt. Mikor a

sirásó a kapáját tisztította, úgy kellett lépnie, hogy véletlenül rálépett a sirra. Az asszony elkezdett jajveszékelni, hogy: "Ne lépjenek a drága jó uram sirjára!" "Na, most drága jó uram? ameddig élt meg folyton szidtad!" - mondták neki az asszonyok. ^ ,

Ugyancsak N.n. mesélte, hogy volt egy beteg illető, akinek volt egy haza, amiért gondozták és eltemették az eltartói. Aki eltartotta, annak nehezére esett a gondozás.Mindig panaszkodott, hogy büdös az illető.Mikor aztán temették, a hozzátartozók és Ismerősök kiabálták a sirnal, hogy: "Most már nem büdös ugye, mert megmaradt utána a ház?!"

29. Tóth Lajos 30 éves tanár, Orosháza